❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Itt is volnék a harminckilencedik fejezettel, amely reményeim szerint elfogja nyerni a tetszéseteket. Szerencsére ez hosszabb lett, mint az előző, és szerintem izgalmasabb is.
Nagyon hálás vagyok az eddigi voteokért, kommentekért és megtekintésekért, fantasztikusak vagytok!
Kérlek ne rejtsétek véka alá a gondolataitokat! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Szeretteink képesek a legmélyebb sebet ejteni rajtunk. Hisz mi lenne törékenyebb az emberi szívnél?~
A Bridgerton család c. film
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Azalatt a rövid néhány másodperc alatt, miközben felmértem a szüleimet, és elkönyveltem magamban azt, hogy mennyire is rég láttam Őket, emellett milyen mély üresség tátongott bennem eddig nélkülük, szembe jutott pár emlék is, amelyek könnyekre késztettek.
Rémlett még a veszekedős este, amelynek végeztével az éjszakai órákban kimásztam az ablakomon és elmentem Jesse-el Londonba. Az volt életem egyik legrosszabb emellett legjobb döntése is. Bár, inkább a kellemetlenebb élmények közé tartozott, még akkor is, hogyha egyébként ennek következtében ismertem Damien-t, Ellen-t és Harry-t. Nélkülük az életem valószínűleg már nem is folytatódott volna a kórházba kerülésem után, de így minden esélyem megvolt arra, hogy az összes eddigi félreértést, vitatkozást kisimítsak a létemben. Úgy kellett kezelnem ezt az egész ügyet, akárha egy utolsó utáni esély lett volna. Tulajdonképpen az is volt.
- Eben. - szólított Harry igyekezve magára vonni a figyelmemet, miközben várakozóan tekintett rám. Tisztában voltam vele, hogy csakis miattam jött el ilyen messze a várostól, és csakis az én érdekemben cselekedett, amikor meghozta ezt a döntést.
Szakadozottan szívtam be, majd leheltem ki a lélegzetemet, miközben remegő kezemet Harry nagy tagjára tettem. Smaragdszín tekintetét figyeltem néhány másodpercig, majd megpróbáltam kipislogni a könnyeket a szemeimből. Jó ötlet volt egyáltalán idejönni? Nem a szüleim, inkább a saját szempontomból. Harry valószínűleg abban bízott, hogy ezután könnyebb lesz a gyógyulásom, és bennem is felmerült ez a feltételezés, de... de, ha Ők nem is akartak látni? Akkor még inkább elveszítem önmagam, ebben teljes mértékig biztos voltam. De erősnek kellett lennem, túl sokszor voltam már gyenge.
