❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem a huszonnyolcadik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket, nemcsak a tartalma, de a hossza miatt is. Nagyon jól esne néhány visszajelzés! *-* ♡
Meg kell említenem, hogy a fejezetben előfordulnak erotikus jelenetek (!!!) kérlek ennek fejében olvassátok el! A megértést köszönöm!
Nagyon-nagyon hálás vagyok az eddigi kommentekért, megtekintésekért és voteokért, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.~
Richard Bach
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Két... két veszedelmesen hosszúnak tűnő hónap volt mögöttünk. Ez az idő éppen elég volt arra, hogy minden létező dolgot megkérdőjelezzek ami mostanság a világomat alkotta. Jesse egyre többször és egyre erősebben fitogtatta rajtam az erejét, amitől állandóan pocsék volt a hangulatom, akárhol is voltam. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni, azonban a félelmem, ami eddig is magas arányban állt, még inkább felülkerekedett rajtam, nem mellesleg féltettem a legjobb barátomat a múltkori fenyegetés okául. Harry-vel, már hosszú ideje alkottunk egy párt, legalábbis ez a két teljes hónap elég soknak számított, ha azt vettük, hogy nem szabadott volna ilyesféle dolgokba kezdenem. Kiegészítettük egymást, boldogok voltunk és nem mellesleg teljesen önmagunk. Kívánni sem tudtam volna jobb személyt magam mellé, ezt tökéletesen ismertem. A vacillálásom egyre nagyobb mértéket öltött, de kezdett olyannyira hozzám nőni a két különálló életem, hogy nehezemre esett dönteni. Egyrészről nem akartam elhagyni Harry-t, mert vele kiegyensúlyozott és önmagam voltam, kiejthetetlenül szerettem a pillanatainkat, amik egyre bensőségesebbek lettek, másrészről azonban ott volt nekem Jesse, aki minden másodpercet kiakart használni arra, hogy tönkre tegye az életemet. Damien pedig a két életemet kötötte össze, és bár utáltam a tudatát, egyre inkább gyanakodott, hogy nem volt minden rendben velem.
-Miért nézel annyira? Talán rosszul számolom?-vetettem fel semmitmondóan, mialatt a kasszából kivett érméket és papírokat válogattam. Dam a pultnak dőlt és úgy figyelt, de nem is a tetteimet, sokkal inkább az arcomat. Ezek a hónapok elég zsúfoltak voltak, ami a barátságunkat illette. Rendszeresen veszekedtünk, mert Ő megakarta tudni az igazságot, akár titkolva is, hogy az érdekelte, én viszont hárítottam, amennyire csak tőlem telt. Húztuk-vontuk egymást, és ez egyikőnk számára sem volt jól. Mindkettőnket megviselt, és egyre inkább ellökött minket a másiktól.
