❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem az ötödik fejezettel, ami eléggé hosszúra sikerült, bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. Ha így van, kérlek benneteket jelezzetek nekem vissza valahogy. Nagyon sokat jelentene!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 900 (!!!) megtekintést, a rengeteg biztató kommentet és voteot. Csodálatosak vagytok, nem győzöm hangsúlyozni nektek! ♡
Legyen további gyönyörű napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
~Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket.~
Márai Sándor
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Mosolyogva figyeltem a mellettem sétáló göndör hajú férfit, aki mindig szóval tartott, és az nézte, mennyire is éreztem jól magam a közelében. Igazából, nem vallottam volna be neki, de sokkalta kellemesebb kedvem volt, mint gondoltam, hogy lesz. Nem éreztem bűntudatot, sőt semmiféle problémát amikor vele voltam. Kicsit úgy éreztem, mintha már sokkal régebb óta ismertük volna egymást, mert hasonlóképpen megértettük a másikat, nem is beszélve arról, hogy legtöbbször egymás szavába vágva mondtuk el mire gondoltunk, ami rendszerint megegyezett.
-Egyébként... felhívtál.-kuncogott fel hirtelen. Felé fordítottam a fejemet, nemsokkal később pedig én is éppen olyan jókedvet mutattam, mint Ő. Fel sem tűnt, hogy az első nap amikor találkoztunk odaadta a számát, mégis a helyzet teljesen megkeveredett. Mivel nála volt a mobilom, és magamat tárcsáztam, tulajdonképpen Őt hívtam fel, ami valljuk be egészen kacifántos történés volt.
-Tényleg.-nevettem tovább, nemsokkal ezután a hajamba túrtam, hogy kitűrjem a szemembe lógó fekete tincset. Egy kevésbé zsúfolt utcán haladtunk végig a belváros felé, ámbár fogalmam sem volt, hogy a mellettem jövő mit is tervezhetett. Mindenesetre rá hagyatkoztam, ugyanis bármennyire is korai lehetett, megbíztam benne.
-Van valami akadálya annak, hogy megigyál velem valamit?-sandított felém. Járása közben keresztes fülbevalója ide-oda lengett, míg barna hajába kissé belekapott a fuvallat. Szavait felfogva az előttünk futó járdát kezdtem el kémlelni. Értettem mégis mire célozhatott, de szerettem volna biztos lenni abban, hogy egyre gondoltunk.
