Heather | ✓

[ t i z e n h a r m a d i k ]

Marco szemszögéből

Le voltam már izzadva a parti felénél,azonban az emberek rohadt jól érezték magukat és ez feldobott.Minden szám után tapsvihar és ujjongás volt,talán mert a közönség negyedét a mi iskolánk tanulói tették ki.

A szívem hevesen vert az adrenalintól,ami az ereimben száguldott,a fények bántották a szemem,de egyáltalán nem foglalkoztam vele,belevesztem a zenébe,kizárva mindenkit.
Landon a mikrofonhoz lépett a következő számhoz,ami inkább az ő hangszínéhez passzolt az enyém helyett,én pedig átvettem a gitárját.Sosem adta oda senkinek,mert imádta ezt a kék gyönyörűséget,ezért még én is félve játszottam rajta az ilyen esetekben.Egy eredeti PRS CE24-ért ölni tudtam volna,azonban sosem tehettem volna meg magamnak.Ő azonban a szüleitől kapta még tavaly,ezért pedig nagyon féltékeny voltam.

A sok lány sikoltozni kezdett,ahogy felismerték a számot az első dallamokból én pedig felnevettem.Nem véletlenül volt a listánkon egy csomó szám,ami a TikTokon ennyire elterjedt;mind tudtuk,hogy ezzel igazán megnyerjük magunknak a közönség nagy részét.Emellett mi magunk is eléggé bírtuk az ilyen számokat.

-Hogy érzitek magatokat srácok?-szólt a közönséghez,mire ők nagy hangerővel válaszoltak neki.-Mit szólnátok egy kis meglepetéshez?

Az emberek felhördültek,mire mind a négyen egyszerre nevettünk fel.A szemem sarkából láttam,hogy a tulaj,Bill megindul felénk dühösen,hogy leállítsa az egészet,mire a mikrofonhoz léptem,kissé arrébb lökve Landont,mielőtt már most lehurrogná az egészet.

-Szeretném felkérni a színpadra Luna Florest.

A szememmel a lányt kerestem az előző helyén,ahol még mindig állt,most azonban a szemkontaktust kerülve,zavartan nézett a barátnőjére.Látni lehetett a kétségbeesést a kék szemeiben,ahogy mindenki egy emberenként feléfordult.Dadogó hangon szólalt meg rám nézve,ahogy rávezették a reflektorfényeket,mert a klubban óriási csend honolt a hirtelen változás miatt.Még Bill is állva maradt,ahogy megpillantotta a lány.

-Én nem...én nem szeretném.

Még pénteken kiterveltem ezt az egészet,hogy segítsek neki valahogy elengedni az egészet ezzel a vadbarommal.Tudtam,hogyha más nem is,a zene biztosan segíteni fog neki,így tegnap egész végig ezt a számot gyakoroltuk,hogy ma flottul menjen.Ha kiadja magából,könnyebb lesz és én nem úgy ismerem,mint aki meghátrálna ilyenkor.
Most mégis reszketve nézett rám,mint egy megrémült őzike az úttesten.

-Gyere,mi corazón.-sétáltam oda hozzá,hogy felhúzzam a színpadra,a kezemet nyújtva.

Eszméletlenül jól nézett ki.A vörös ruhája tökéletesen simult az alakjára,amit a térdzokni csak szexisebbé tett és a bakancs kontrasztot emelt az elegáns ruha és a vad stílus közé.Imádtam,ha egy csaj így öltözködik.De a legdurvább az...

Azok a csókolni való vörös ajkak,Dios mío!

-Marco én nem...-bújt hozzám közel szégyenlősen,amitől a gyümölcs illata az orromba kúszott.-Én nem tudok énekelni.

A homlokának döntve az enyémet néztem a kék szemeibe,amik most egy háborgó tengerhez hasonlítottak inkább a zavaros tekintete miatt.A két kezemmel körbefonva az arcát vettem rá,hogy csak rám figyeljen.

-Meg tudod csinálni.-nyomtam egy puszit a homlokára,majd elhúzódva tenyerembe zártam az ő kezét.-Csak légy önmagad.