Heather | ✓

[ n e g y e d i k ]

Az idő délutánra így nagyon hűvös lett,ezért a kabátomat összehúzva léptem ki az iskola kapuján.Anyu hangoztatta,hogy lassan ideje lesz elővenni a télikabátot,én azonban rendszeresen csak leintettem,hogy majd holnap,mi pedig ezt játsszuk már egy másfél hete.Kezdek egyetérteni vele,ahogy közeledünk a novemberhez.

Séta mellett döntöttem,mert az óvoda nincs annyira messze,úgyhogy miután Sierrától elköszöntem,elindultam Amiráért.
A szokásos nyűglődés megvolt,mire sikerült kikönyörögnöm a barátai mellől,rendszerességgel eljátssza velem,hogy nem hallja az óvónőt,aki szól neki,hogy jöttek érte.
Persze hiába dühös az ember,mert aztán kijön az angyali pofijával a kis mamuszában és az embernek el is száll a mérge,de azért bőven akad olyan alkalom is,mikor megjegyzem neki,hogy legközelebb gyorsabban,ha lehet.
Miután ráadtam a cipőt és a kabátját,a kezemet megfogva sétált ki velem az épületből és miközben battyogtunk hazafelé,ő folyamatosan mesélt a mai napjáról.

Elmondta részletesen,hogy mi volt ebédre,hogy a barátnőinek és neki az óvónéni délután mesét olvasott és hogy a legnagyobb picsával (ő mondta,nem én) megint összevitatkoztak egy babán.

-Okos enged,szamár szenved.-traktáltam okosságokkal jó nővér módjára,azonban ő csak hitetlenül rámemelte égkék szemeit.

-Ez a világ legnagyobb hülyesége.

Ciccegve jegyeztem meg,hogy beszélnem kell anyával a beszédi stílusáról,ugyanis túl sok csúnya szót enged meg magának,miközben én anno a basszust is alig mertem a számra venni.
Erre persze egy újabb szemforgatás volt a válasz,majd ezután csendben tettük meg az út hátralévő részét.

Mikor a bejárati ajtóban elfordítottam a kulcsot,Amira belökve azt rögtön be is rohant és lerúgva a cipőjét letelepedett a tévé elé.
Míg a kisasszony elhelyezkedett,addig én elraktam utána a rózsaszín kiscipőket és elpakoltam utána a szétdobált dolgait.

Sóhajtva léptem be a konyhába,aztán mikor megláttam a sok mosogatnivalót nyöszörögve pillantottam az égre;vagyis ezesetben a plafonra,hogy miért ver engem az Isten.
Letéve a telefonomat a konyhapultra feltűrtem a felsőm ujját könyékig és elkezdtem bepakolni a koszos edényeket a mosogatógépbe.

Miután végeztem,még gyorsan áttöröltem a pultot,aztán kikiabáltam a konyhából a húgomnak,hogy kér-e nasit.A válasza igen volt,így kivéve egy doboz epret a hűtőből nekiállam őket megmosni.
Miközben a víz lecsöpögött róla,én feltettem a tejet forrni,majd amíg vártam,ránéztem a telefonomra.

Sierrától kaptam egy üzenetet,hogy látott egy jó pasit a kedvenc kávézónkban,majd elmesélte,hogy szemeztek is,én pedig jó barátnő lévén ujjongtam egy sort neki.Megfenyegetett,hogy ha legközelebb nem vele töltöm az egyetlen szabad délutánom és megint egyedül kell kávézzon,megfojt.
Megköszöntem kedves figyelmeztetését,majd kinyomtam a netet,mert felforrt a tej.

Beleöntöttem egy csomag vaníliás cukrot és egy evőkanál barna cukrot is,majd ezután beleszórtam a zabpelyhet,ami maradt a zacskó alján.
Felírtam anya bevásárlólistájához a zabpelyhet,majd lezárva a főzőlapot hagytam megdagadni a zabot.

-Mit csinálsz?-battyogott ki a finom illatokra Amira,meztelen talpai csattogtak a kövön.

-Zabkását,de nem kapsz,ha nem húzod a lábadra a papucsot.-zsaroltam meg,mire egy "Nyamiiii!" kiáltással ki is rohant a lábbeliért.

Hallottam,hogy újra lehuppan a kanapéra,szóval visszafordultam az édességhez.
Felvágtam a megmosott epreket és rátettem a zabkása tetejére,amit már kiszedtem hűlni Amirának,majd szórtam rá egy kis törött mogyorót és mazsolát.