Luna
-Ne Marco,hallod,hagyd abba!-futottam előle sikoltozva.
Két teljes perce kergetett már,miután ebédcsinálás közben arcon szórtam egy kevés liszttel.A kezébe fogva egy pohár vizet,másodpercek alatt kitervelte a dolgokat és üldözni kezdett.Igazi hősként még Amira is rászállt,hogy megfékezze,azonban Marco nemes egyszerűséggel felkapta a lányt a vállára,így ő már onnan sikoltozott.
-Muszáj leszek bevetni A fegyvert.-fenyegetőzött a húgom úgy,ahogy nekem szokott,de Marco nem vette komolyan.-Én figyelmeztettelek!
-Ugyan kis...-akadt meg a mondandója közben,ugyanis Amira csipkedni kezdte őt az oldalán,a hátán és a fenekén is.-Aú,hagyd abba,ez így nem igazságos!
Azonban a kishúgom nem volt egy feladó típus,addig csipkedte a fiút,míg az le nem rakta őt épségben a kanapéra,a pohár vizet letéve a kávézóasztalra.Teljesen véletlenül,pont egy karnyújtásnyira tőlem.
Mindössze ennyi kellett és újonnan én birtokoltam a fegyvert,amivel eddig fenyegetőzött.Marco tekintete az asztalon pihent,egy mindentudó mosollyal az arcán,majd az lassan egy győztes vigyorrá vált,ahogy komótosan lépkedni kezdett felém.
Nagyon jól tudtam,mire is készül,de azért belementem a játékba.
-Maradj ott Torres,komolyan,ne gyere ide!-igyekeztem visszatartani,de mintha meg sem hallott volna,a falig kísért engem.
Ahogy ő egy lépést tett előre,én egyet hátra,míg nem teljesen beszorultam a sarokba,ő pedig kitöltve a látóteremet,nekem dőlt,a derekával a falnak nyomva.Elállt a lélegzetem,ahogy megéreztem az illatát.
-Nem láttál errefelé véletlenül egy poharat,teli vízzel?-vonta fel a szemöldökét,de a pofátlanul édes mosolya még most is ott ült az arcán.
Legszívesebben lecsókoltam volna onnan.
-Nem hinném.-vigyorogtam rá én is.-Hol láttad utoljára?
-Ott mi vida.-emelte fel a karomat,hogy az én kezemmel mutathassa meg az irányt,de megállt a szívem egy pillanatra,ahogy gyengéden végigsimított az oldalamon,egy fél pillanatra megállva a bal mellemnél.-Biztos vagy benne,hogy nem láttad?
Mostmár a pólóm alatt járt a keze és én hálát az égieknek,hogy Amira kiment a szobából,nem hallva a nyüszítéseim,ahogy engem kínzott Marco a ráérős játszmáival.
Égni kezdett a bőröm,ahol csak hozzám ért.
-Nem,biztos,hogy nem.-válaszoltam a kérdésre azért,habár már teljesen máshol jártam.-Semmiféle...poharat.
-Valóban?-hajolt a fülemhez,hogy ráharaphasson a vékony bőrre a nyakamon,mire a pohár majdnem kiesett a kezemből.
Csak ráztam a fejemet,hogy valamiféle választ adjak,de már régen a szája körül jártak a gondolataim,felidézve a csókjait az előző éjszakánkról.
-Akkor ez micsoda,Lunita?-vigyorgott rám kikapva a kezemből a keresett tárgyat.
Mielőtt bármit is reagálhattam volna,a pohár borult és két másodpercen belül az összes ruhám átázott.Tátott szájjal néztem a fiúra és forrni kezdett a vérem,ahogy nevetni kezdett rajtam.
VOUS LISEZ
Heather | ✓
Roman d'amour" Bárcsak elmondhattam volna neki,azóta is hányszor gondoltam arra,milyen érzés lenne őt megcsókolni. -Folyamatosan az járt a fejemben,ahogy...-éreztem,hogy újra pír szökött az arcomra,mire ő észrevéve ezt,halványan elmosolyodott. A szívemet elöntöt...
