Heather | ✓

[ h e t e d i k ]

A hét gyorsabban elment,mint azt gondoltam volna,eltekintve a szörnyen hosszú kémia óráktól.Míg én az órákon azon gondolkodtam,minek öltözzek be a halloween-i házibulira,amire Ryan Johanson az egész sulit meghívta,addig Sierra az órákat végigtelefonozta,ahelyett,hogy segített volna nekem.Barátság a köbön,inkább röhögött rajtam,a jégkirálynő jelmezét szépítgetve egész héten.

Adrian és én teljes mértékben kibékültünk,habár elég furcsán viselkedett a napokban.Nem találkoztunk sokat,sőt,kifejezetten nehéz volt összehozni még a szerda délutáni pár órás filmezést is náluk,ugyanis egész héten dolgozott,mert az anyja most kivételesen otthon volt és nem kellett az öcsére vigyáznia.Még ebédszünetekben sem talákoztunk,arra hivatkozott,hogy ilyenkor tanul,mert este már nincs ideje.

Marcot szintén alig láttam,hiszen az egész hetet próbával töltötték a fiúkkal,szóval úgy csütörtök környékén megelégeltem a dolgot és kikértem a négy éves húgom véleményét,minek is öltözzek be,miután senki nem segített nekem.

-Hercegnő.-csillant fel a szeme rögtön,mire sóhajtva rájöttem,hogy valaki kreatívabbat is kérdezhettem volna,akinek nem csak a Disney szereplőkig jut el az agya.

Bunkó vagy Luna,figyelj a szádra.

Anya is csak a szokásos boszorkány avagy zombie ötlettel tudod szolgálni,mikor három nappal az ominózus eset után végre hajlandó volt hozzámszólni,habár sokra nem mentem vele sem.Került engem,ahogy csak lehetett a héten,viszont mostmár legalább hozzám szólt,mégha a száját húzva is.

Reményvesztett állapotba kerültem fel az internetre,hogy inspirálódjak,vagy valami hasonló képeket lesegetve,tumblrön próbáltam ötleteket találni,azonban rájöttem,hogy majdnem minden lány pindúrpandúrnak,avagy angyal és ördög egyikének öltözik.Kezdett őrülten idegesíteni,hogy nincs ötletem,két nappal a buli előtt.

Ahogy szembetűnt egy kép azonban,amin egy szőke lány egy csodaszép,mégis partiruhában állt a tükör előtt,támadt egy ötletem.
Tudtam,hogy valahol meg kell legyen a kétrészes nyári,sárga ruhám,amit még egy éve kaptam anyáéktól,amikor hazajöttek Hollandiából.

Ahogy sikerült kirángatnom a szekrényem aljáról,ahova a nyári ruháim nagyját pakoltam,rájöttem,miért is tetszett meg akkor annyira,mikor anyáék ezzel állítottak haza;olyan volt,mintha egy tündér szekrényéből csenték volna el,a maga csipkés,hosszú ujjával,ami a vállamon csüngött.A szoknya része talán még szebb volt,eltekintve a rövidségétől,ami miatt nem hordtam rendszeresen,anyáék kissé elnézték a méretet.

Eldöntöttem magamban,hogy ez tökéletes lesz az ötletemhez,már csak pár művirágot kell beszereznem,hogy tündér hatása legyen úgy igazán.

Ledobva a laptopot az ágyra,rendeltem az egyik  kosztümös boltból egy szárnyat,ami inkább pillangószárnynak számított,mégsem bántam,hisz a kissé sárgás árnyalata tökéletesen illett a ruhám színéhez.Elintézve gyorsan a rendelést,büszkén dőltem hátra az ágyamon,hogy végre sikerült kitalálnom valamit,ráadásul egyedül.

Így lett hát,hogy péntek este Sierra átkéredzkedve hozzám,átjött nekem segíteni a ragasztásban.Éppen a mű napraforgókat válogattam,hogy különböző méretekben rakjuk rá,mikor Adriantől megkaptam az sms-t.

Ne haragudj baba,nem tudok elmenni veled a halloween-i bulira.Dolgoznom kell.

Ahogy újra és újra elolvastam az üzenetet,kezdtem egyre idegesebbé válni,azt hittem menten fel fogok robbanni,itt helyben.

-Hát ezt nem hiszem el.-suttogtam ingerülten magam elé,mire Sierra felvonva a szemöldökét nézett rám,megállva a ragasztásban.

Megint cserbenhagyott!
A héten ez már nem az első alkalom volt,én pedig kezdtem megunni.Értem,tényleg megértem,hogy kell otthonra a pénz,de eddig mindig azt beszéltük,hogy a szombat a miénk és már több hete le lett beszélve ez az este.
Egyszerűen nem tudom elfogadni,hogy a munka tényleg ennyivek fontosabb volna.

-Pillanat.-mondtam Sierrának,hogy mindjárt elmesélem,csak előtte megfogalmaztam a lehető legkedvesebb választ Adriannek.

Nem baj,majd megyek Sierrával és a fiúkkal.

Dühösen arrébb vágva a telefont az ágyamon,inkább visszafordultam a virágok válogatásához,hogy kizárjam a gondolataimat,míg fel nem dühítem magamat még jobban a fiú nemtörődömségén.
Bárki mondhatta volna,hogy túlreagálom,mégis a csalódottság lett úrrá rajtam,ahogy ennek a szituációnak hála az összes kedvem elment a bulizástól.

-Megint nem jön el?-kérdezte a szőkeség rátapintva a lényegre,mire én csak csendesen bólintottam.

Egy halk hümmögés volt a válasza csupán,majd teljesen csendbe burkolózva folytattuk a jelmezem készítését,csak a ragasztópisztolyt lehetett hallani,amivel felragasztottuk a virágokat a ruhára.Tudtam,hogy azért nem mond semmit,mert valahol sejtette ez lesz,mégis zavart kissé,hogy nem tudok senkivel beszélni erről.Mindenki az ellenségének tartotta Adriant,ebből kifolyólag eszükbe sem jutott nyugtatgatni,sőt,általában az első reakciójuk a "megmondtam" volt.

Míg Sierra a ruhán dolgozott,én összeraktam a koszorúhoz szükséges virágokat és a gondolataimba merülve kezdtem sorba rakogatni őket.

Öt perccel később érkezett meg csak a fiú válasza,mire letéve a kezemből a hajdíszt,feloldottam a telefont.A gyomrom görcsberándult a rövid választól,amivel illetett a nagy sértődöttségében.

Hát persze.

Kelletlen mosolyra húzva a számat inkább ki is kapcsoltam a telefonom,semmi kedvem nem volt ahhoz,hogy két óra múlva majd újra felhívjon,mintha mi sem történt volna,hogy azzal nyugtasson,hogy majd találkozunk vasárnap és bepótoljuk a hetet.Inkább a figyelmemet teljesen a jelmezemre irányítottam,így olyan este nyolc körül készen is lett és felakasztva egy vállfára,félretettem,hogy ne gyűrődjön össze.

A szárnyam ugyan csak holnap érkezik,de már ígyis tökéletes volt az összkép,nem győztem eleget hálálkodni Sierra ügyessége miatt,hiszen nélküle csak összeszerencsétlenkedtem volna valamit.

Fél kilenc körül lementem anyuhoz megtudakolni,hogy nem aludhatna-e Sierra mégis itt,amire csak egy bólintást kaptam,így felszaladva szóltam a lánynak,hogy hívja fel ő is az anyukáját és győzze meg,hogy nálam maradhasson.Felvidított a gondolat,hogy csajos estét csaphatnánk,ha pedig ehhez az kell,hogy az édesanyjának könyörögjek a telefonban,Isten a tanúm,megteszem.

Miután hallottuk,hogy anya telefonálni kezd odalent Sierra anyukájával,ezt elkönyveltük egy sikernek,majd a lány a kölcsönadott ruháimmal bevonult a fürdőbe,míg én eltakarítottam a szobámból a sok szemetet,amit csináltunk.

Lebaktatva a már üres konyhába,nekiálltam vacsorát csinálni kettőnknek,és felcsillant a szemem,ahogy megpillantottam a friss avokádót a szekrényben,amit még szerdán felírtam anya bevásárlólistájára.
Gyorsan elővéve egy kis tálat,összedobtam egy adag guacamole-t,úgy ahogy azt a mester tanította;tehát Adriana,Marco édesanyja,az ő titkos hozzávalóival gazdagítva.

Remekül főzött,imádtam az igazi kolumbiai ételeket,amiket direkt akkor főzött,ha ott voltam,a legnagyobb kedvenceim pedig az arepasok voltak,miket rendszerint rengeteg hússal és sajttal töltött meg nekem,hisz gyerekkorom óta tudta,hogy imádom.

Ahogy a guacamole kész lett,csináltam hozzá egy kis tojást,majd csepegtetve rá egy kis olívaolajat,rápakoltam őket két-két szelet kenyérre.
Kivéve egy csomag chipset a szekrényből a hónom alá csaptam azt,majd felmentem vissza a szobámba a vacsoránkkal.

Mire a vacsorával kész lettem,Sierra az ágyamon ülve böngészett a laptopomon,én pedig nem tudtam nem mosolyogni azon,ahogy ott ült a rózsaszín pizsamában,majd akárhányszor rápillantott,grimaszba rándult az arca.

-Vennem kell neked egy normális pizsamát.-sóhajtott.-Minden darabod színes,az idétlen banános és muffinos zoknikról ne is beszéljünk.

Kuncogva vettem ki a kedvenc otthoni felsőmet,amit Sierra ahogy meglátott,felnyögve dőlt el az ágyon,a fájdalom látszódott az arcán.

-Ez szörnyű,kiégeti a retinám.-kiáltotta,amit én csak hangos nevetéssel reagáltam le,majd kiválasztva a sárga,piros epermintás póló mellé egy lila,rövidnadrágot bevonultam a fürdőbe,hogy utána az ágyamba bújva megnézhessünk egy két filmet a Netflixen.