Heather | ✓

[ t i z e n n y o l c a d i k ]

-Meglepetés!

Nevetve kaptam a számhoz a kezemet meglepődöttségemben,miközben Sierra a nyakamon csüngött szorosan ölelve.A lányt sosem hallottam még ezelőtt így sikítani,azonban a legnagyobb meglepetés a színes ruhája miatt ért;epres rövid nyári ruha bújt a bőrdzsekije alatt.

Anya ott mosolygott a tömeg közepén,Amirával a karjában,aki vigyorogva nézett engem.Ekkor esett le,hogy ő mindenről tudott,ezért elhatároztam magamban,hogy ma este büntiből biztosan szétcsiklandozom.Apát kerestem a szemeimmel,hátha itt van valahol,azonban mikor újra anyáékra néztem,a keserű mosolyából rájöttem,hogy most is a munkahelyén van.

Mielőtt azonban elszontyolodhattam volna,az unokahúgom,Violet felvillanyozott arca jelent meg előttem,a kék szemei mosolyogva vizslattak engem,mielőtt átölelve boldog születésnapot kívánt.Megnőtt a haja,mióta utoljára láttam,még a kék tincsei is eltűntek,amiket tavaly nyáron csináltatott itt magának,az édesanyja engedélye nélkül.

Emlékszem,még én sem szólhattam anyunak,hogy mire készül,mert megígértette velem,mindenkit meg akart lepni vele,ami azonban szívrohammá alakult,ahogy a nénikém otthon rájött,mit csinált a kislánya.Sokáig haragudott mindkettőnkre,rám azért,mert nem szóltam Violet mire készül,mégsem bánta egyikőnk sem;rohadt jól állt neki ez a frizura.

-Nálunk lesztek egy darabig?-kérdeztem tőle egy pozitív választ várva és majdnem sikongatva ugrálni kezdtem,mikor bólintott.-Úristen,annyira örülök neki.

Egy újabb ölelés után a lány elszakadt mellőlem,helyette felváltotta őt az édesanyja,Eliza.Heves mozdulattal a karjaiba zárt,mintha évek óta nem látott volna,úgy dícsért,milyen szép vagyok.Viszonoztam a bókját,hisz a nő teljesen úgy nézett ki,mintha inkább fiatalodna,öregedés helyett,barna szemei körül egy ránc nem volt és olyan jól tartotta magát,mint egy kortársa sem.

-Boldog szülinapot,drágám.-simított végig a hajamon.-A huszonegyediken berúgunk.-kacsintott rám,mire én felkacagtam.

Minden évben megígérte ezt nekem,amióta csak a tizenötöt betöltöttem.Azóta visszaszámol,hány év van még hátra.

-Eliza,ugye rosszul hallottam?-csatlakozott hozzánk édesanyám is az orrnyergét masszírozva.

Eliza csak helyeselve bólogatott,amit én vigyorogva figyeltem.Anya nem reagált semmit a cinkostárs szintű összenézésünkre,gyanítottam,hogy valószínűleg újra migrénje lehet,hisz az arca jóval sápadtabb volt a szokásosnál.Most vettem csak észre,eddig azt hittem a letörtsége apának köszönhető,azonban a kelleténél jobban el volt merengve.

-Anya,minden rendben?-simítottam meg a karját óvatosan és igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust.

-Persze drágám,semmi gond.-mosolygott rám erőltetetten,majd egy igazi anyai ölelésbe zárt.-Boldog születésnapot kincsem.

-Köszönöm.-válaszoltam neki halkan és az összes szeretetem beleölve,azt is,amiből apa sosem kér,magamhoz szorítottam őt.

Amira csak gyorsan elmotyogott egy jókívánságot,majd megölelve ott is hagyott minket.Eliza újra csatlakozott a lányához,aki épp Sierrával beszélgetett az asztalnál,ahol megannyi finomság sorakozott,így csak én és anya maradtunk.
Kellemetlen volt a csend,anya szégyellte apa viselkedését,én pedig azt,hogy anya érez szégyent apám helyett.Arra nem volt képes,hogy a születésnapom miatt félretegye a munkáját egy kis időre,azonban nem akartam anya bűntudatát fokozni,ezért elengedtem a témát.

Barna szemei vérben úsztak a fáradtságtól,többször említette a héten,mennyi gond akadt a szerkesztőségnél,mégis eljött.Szomorúan néztem a fáradt nőt,aki mindenre vágyott,csak pár sikoltozó tinédzserre nem,ezért bíztatóan átölelve megkértem,hogy menjen haza.