Heather | ✓

[ h a r m i n c k e t t e d i k ]

-Szia kislány.-szólt bele vidám hangon a telefonba David.

-Szia.-válaszoltam furán.

Nem keresett egy egész hétig,így nem igazán értettem,mi ez a jókedv most.Teljesen abban a tudatban voltam,hogy ez ennyi volt kettőnkkel kapcsolatban,pont ezért lepett meg úgy a hívása péntek reggel.Hallottam a telefonban,ahogy halkan felsóhajtott.

-Tudom,hogy egy barom vagyok és annyira sajnálom,de elfelejtettem szólni,hogy anyámék kötelezően elrángattak a világ végére,ahol még térerő sincs és így nem tudtalak elérni.-magyarázkodott,nekem pedig azonnal világossá vált,hogy erre célzott,amikor a bulin megemlítette,hogy szörnyű szünetnek néz elébe.-Anyámnak kattanása ez a "világhálómentes hét" minden karácsonykor,hogy tényleg együtt töltse az időt a család,így ilyenkor semmi választásunk nincs.Nagyon haragszol?

-Nem...nem.-válaszoltam bizonytalanul,hiszen próbáltam még a sok infót felfogni,amivel most letámadott.-Csak azt hittem elmenekültél a péntek esti katasztrófa után és még csak annyit sem mondasz,hogy ez neked nem játszik vagy ilyesmi.

-Dehogy!-vágta rá azonnal,mintha a legnagyobb butaság lett volna.-Szó sincs róla.Csakhát...elfelejtettem szólni.Ne haragudj.

-Semmi baj.-nyugtattam meg,habár elég furcsának tűnt az egész.-Na és mesélj,milyen volt a "világhálómentes" szüneted?

Egy egész órát beszélgettünk mindenfélékről.Megtudtam,hogy a teljes hetet az öccsével töltötte,ahogy próbálta megtanítani síelni és hogy annyi pulykát evett,hogy következő hálaadásig még a szót magát sem akarja hallani,mert rosszul lesz még a gondolattól is.Elmesélte,hogy milyeneket esett,mikor elmentek jégkorizni,ugyanis,mint kiderült,az egyáltalán nem az erőssége,én pedig meséltem az én karácsonyomról,leszámítva a balhét apáékkal,meg megemlítettem a vicces mézeskalács sütésünk Amirával és anyuval.

-Na és milyen ajándékokat kaptál?-kérdezte,miközben a telefonom jelzett,hogy bekapcsolta a kamerát.

Letettem a telefonomat az asztalomra,majd a székre lehuppanva elfogadtam és azonnal egy vigyorgó David jelent meg a képernyőmön.A kócos haja a homlokába lógott és a szemeit is karikák díszítették,de azért látszott,hogy jól telt a karácsonya,az arca teljesen kivirult és a kék szemei is tele voltak csillogással.

-Hát te reggel még szebb vagy.-jegyezte meg azonnal a kinézetemre célozva,mire elpirultam.

Furcsa ilyet hallani,mikor az ember egy háromszor nagyobb pólóban van,smink nélkül és kócosan.Nem a legjobb formámban voltam,azért azt bevallhatjuk.

-Köszönöm.-mondtam halkan.

-Na szóval,ajándékok?

Megmutattam neki mindent,eldicsekedtem,miről szólnak a könyvek,amiket egyébként rekordsebességel végeztem ki folyamatosan egymás után.A teljes figyelmét nekem szentelve hallgatta,ahogy meséltem,csak néha szólt közbe,mikor valamire megjegyzést tett,de azokat leszámítva engem hallgatott.Jól esett ez a kis figyelem és ezért fel sem tűnt,hogy elszaladt az idő,csak mikor már el kellett köszönnie,az én legnagyobb sajnálatomra.

-Sajnos mennem kell kipakolni.-húzta el a száját és az arcára csalódottság ült ki.-Este felhívhatlak még?

Olyan aranyos boci szemekkel nézett,hogy nem bírtam ki,hogy ne nevessek fel.Édes látvány volt,ahogy reménykedve várta,hogy igent mondjak.

-Persze.-mosolyogtam rá,majd lassan integetni kezdtem.-Jó pakolást!

-Szia!

Sóhajtva dőltem vissza az ágyamba.