[ h a r m i n c ö t ö d i k ]

1.3K 82 2
                                    

Marco szemszögéből

Hihetetlen forró volt bent a levegő,rendesen égette az arcomat,ahogy beléptünk a hideg után.Semmi kedvem nem volt itt lenni,miközben tudtam,hogy az anyám otthon ül egyedül,mert egyik barátnőjét sem akarta a családi ünnepek alatt zavarni,de Landon megígérte Johansonnek,hogy itt leszünk,legalább egy pár szám erejéig,aztán leléphetünk.Micahéknak sem volt túl sok kedve bulizgatni,de a sok lányt meglátva csak beletörődtek a helyzetükbe.A két csávó úgy eltűnt,mintha a föld elnyelte volna őket,mi pedig Landonnel igyekeztünk minél hamarabb előkeríteni a házigazdát,hogy jelezzük,hogy itt vagyunk,ahogy ígértük.

Éppen valaki rémes hangon kornyikált a konyhában,amikor beléptünk,hogy szerezzünk valamit inni,hátha dob egy kicsit a hangulatunkon.Nem hittem,hogy Ryan még meg tud lepni az őrült ötletei után,de a karaokera sosem gondoltam volna,hogy befutó lenne.Ennek ellenére a rémes hangú kosárlabdás tizedikest úgy körbe ujjongták,mintha ő maga Justin Bieber volna.Valami szörnyen lerágott slágerszámot énekelt,amit legalább a lányok örömmel fogadtak,a haverjai éppen videózták kiröhögve a szerencsétlent,aki ezt másnap még nagyon megbánja majd.

Kivéve a hűtőből egy doboz sört,a konyhapultnak dőlve beszélgettem Landonnel,aki azt mondta,Johanson mindjárt idejön.Most írt,hogy egy pillanat és itt is lesz,mi addig csak élvezzük a bulit.

Be kell valljam,jobb volt ez a karaoke dolog,mint aminek először tűnt.Chris,a kosaras csávó után egy csaj nyomott végig egy Eminem számot,amit mindenki tátott szájjal figyelt és még a beszélgetések is abbamaradtak arra a pár percre.Utána még egy lány bepróbálkozott valami csajos számmal,amit ugyan a többi nőnemű jól fogadott,a srácok annyira nem ujjongtak tőle.Mintha a fogukat húzták volna,úgy viselték a kínzásukat.

-Pedig jó a hangja.-jegyezte meg Landon,mire én helyeselve bólogattam.

Tényleg nem volt rossz,bár az ő hangszínéhez nem egy ilyen magas dalt választottam volna.

Míg vártunk Ryanre,addig a következő heti fellépésünkről beszélgettünk,amire újabb zenékkel készültünk.Nem volt most egyikőnk sem annyira elemében,hogy egyedül is végigcsinálja a gyakorlás részét,ezért több próbát beszéltünk meg,hogy biztosra menjünk,hogy felkészültek leszünk.Kezdték a srácok unni a régi számokat,így nagyon is szükség volt az újításra.

Landon félbeszakította a monológomat az egyik Chase Atlantic számmal kapcsolatban,amit elég jól át kell majd beszélnünk a váltások miatt,majd némán a színpad felé biccentett.A sörösdobozt a számhoz emelve elkövettem azt a hibát,hogy lenyeltem az italt,legalábbis félig-meddig,ugyanis félúton félrenyeltem.Könnyes szemekkel köhögve igyekeztem nem megfulladni,mikor megpillantottam Lunát és Sierrát a mikrofon előtt.

-Azta rohadt.-olvasott a gondolataimban Landon.

Fájdalmasan felnyögtem,ahogy végignéztem Lunán.A hófehőr bőréhez akkora kontrasztot emelt a fekete ruha,az ajkain pedig a vörös rúzs segített kiemelni a kék szemeit,ami rettenetesen dögösen állt neki.Olyan vonzóvá tette az ajkait,hogy semmi másra nem tudott olyankor az ember figyelni.A haja hullámosan omlott a vállaira,kócosabban,mint ahogy ő azt valószínűleg szerette volna,de eszméletlen jól nézett ki ígyis.Mégis,az igazán kínzó az egészben a ruhája volt,ami épphogy takart valamit a bőréből,főleg mellkastájt.A barátnője is odatett magáért,de aki ismerte Lunát,az nagyon jól tudta,hogy ez tőle sokkal váratlanabb volt,mint Sierrától,aki mindig kihívón öltözködik.Ellenben Luna...maga volt az ártatlanság.Nagyot nyeltem,hogy eltereljem a gondolataimat a lány testének felfedezéséről.

Heather | ✓Where stories live. Discover now