Heather | ✓

[ n e g y v e n h e t e d i k ]

Azok kedvéért,akiket annyira felbosszantottam az előző résszel,most kárpótlásképp itt a következő.Tudom,hogy néha dühítő,hogy mindig hülye valamelyikőjük,de ezért szeretem őket,mert Marco is legalább akkora bolond volt néha,ahogyan most Luna.Ilyennek alkottam meg őket,mert így érzem az egészet igazinak.😊

Luna

Két teljes napja nem láttam Marcot.Anyuékat akárhányszor meglátogattam,reménykedtem,hogy ott lesz,de mindig direkt lelépett,hogy semmiféleképpen se találkozzunk.Ha meglepetésszerűen érkeztem,akkor egész idő alatt a szobájában kuksolt,míg el nem indultam és ezt játszottuk folyamatosan.
Rettenetes volt ez a harag,ami benőtte magát közénk;akárhányszor egy kis esélyt láttunk arra,hogy megnyíljunk egymásnak,valamelyikőnk mindig elrontotta.

Most én voltam az,aki elcseszte.Én tettem tönkre azt,ami még el sem kezdődött,de úgy éreztem,nem maradt más választásom.Nem tudtam megbízni benne,ahogy száz százalékban megbocsájtani sem,így nem lett volna túl sok jövője kettőnknek,maximum barátokként.Ezt pedig ő egyáltalán nem akarta,a jelek szerint.

Mármint...Valóban képesek lettünk volna rá?Akartam őt,az ominózus este óta csak még jobban,mégis,akárhányszor csak ahhoz a ponthoz juttottam,hogy felfedjem az érzéseimet,elfeledve a múltat,bepánikoltam.Egyszer már összetörte a szívemet és ezen többször nem akartam átesni.

Mostanra viszont már elkerülhetetlen lett,hogy találkozzunk.Sierra születésnapjáig négy napunk maradt összesen gyakorolni,és habár egyedül már átnéztem a dalokat,legalább a duónkat muszáj volt összehangolnunk.Már előre rettegtem,hogy mi lesz,ha megint kettesben maradunk,most azonban nem miatta aggódtam.

Elég kiszámíthatatlanná vált a hangulatom,mióta a fiúval összevesztünk,Sierráék egyenesen kikészültek már tőlem,mert olyan feszült voltam,hogy mindenre és mindenkire kiakadtam.Úgy hiányzott Marco,mint még talán az elmúlt három év alatt sem,és tudni,hogy ott volt tőlem pár percnyire mindössze,nos,az sem javított a helyzetemen.Mert,azért valljuk be,akkor hibáztathattam őt,most azonban egyáltalán nem.Minden a bizalmatlanságom miatt volt és ő ugyan nem tudta,de óriási harcot vívtam magammal,hogy többet ne történhessen köztünk hasonló,mint azon az estén,mert az mindent megnehezített volna csupán.

Ennek ellenére folyamatosan az érintéseiről álmodtam.

Állandóan a szobájában történtek jártak a fejemben akaratlanul,és úgy éreztem magamat,ahogy telt az idő,mintha minden csak rosszabbodna,javulás helyett.
Őrülten hiányzott.

-Írj már neki,ez csak egy próba.-kínlódott velem most Sierra helyett Landon,mivel a barátnője nyilván nem tudhatott a bulijára szervezett meglepetéstől.

Az utóbbi két napban ő volt a lelki tanácsadóm,ugyanis Sierra lezárta a problémámat annyival,hogy egy idióta vagyok és nem hajlandó megoldani a saját hülyeségemet helyettem.Leváltotta őt Landon,így most ő szolgált legjobb barátomként.

-Mi van,ha nem ír majd vissza?Figyelj,én...-visszakoztam volna,mire a fiú egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből a telefont és pötyögni kezdett.-Landon,hé,add vissza a telómat!

Akárhogy kapálóztam,a két méteres pasiknak legalább olyan hosszú karok is jártak,mint a testük,így esélyem sem volt visszaszerezni a készüléket.Miután befejezte az sms-t,visszanyomta a kezembe a mobilomat.