Heather | ✓

[ ö t v e n k e t t e d i k ]

Marco

Luna teljesen részeg volt.

Legalábbis ezzel igyekeztem becsapni magamat,mert minden túl tökéletes volt ahhoz,hogy ez igaz legyen.

Hajnali kettőkör Landon ránk parancsolt,hogy húzzunk befelé a házba,mert,mint kiderült,Luna éjfél óta odakint ücsörgött a mínuszokban.Bekísérve minket a vendégszobába,ahol eredetileg is aludtam volna,most Luna társaságában ültem le az ágyra,aki még mindig kabátban,pokrócba csavarva ült.

Az arca és az orra is ki volt pirosodva a hidegtől,ő azonban a megivott alkoholmennyiségnek köszönhetően cseppet sem fázott.Bárgyú mosollyal nézett maga elé,mintha teljesen máshol járt volna,ezért gyengéden lefűztem az ujjait a pokrócról és kibújtattam a kabátjából is.Igyekeztem nem arra figyelni,hogy milyen rohadtul jól állt neki még mindig ez a ruha,a hosszáról nem is beszélve és helyette inkább odaadtam neki a Sierrától kapott pólót,hogy át tudjon öltözni.

-Nincs kedvem.-duzzogott fáradtan,ahogy kezdett elszállni az a sok adrenalin a testéből.

Hosszabbakat pislogott már.

-Kényelmesebb lesz,hidd el.-mondtam neki,miközben igyekeztem összefogni a kócos haját egy copfba.

Mennyire lehet egy ilyen dolog nehéz?

-Nem úgy keeeell!-próbáltam nem nevetni,ahogy a kótyagos állapotában elhúzta a szavakat,de valószínűleg nem nagyon sikerült,mert a kék szemek sértetten néztek vissza rám.

Felém fordulva az ágyon féloldalasan,ezzel tökéletes rálátást adva nekem megint mindenre,miközben én a ruháját átkoztam,ő előre engedte a haját,eltakarva a tökéletes melleit előlem.Nem mintha azt figyeltem volna.

Az apró kezeivel összefogta a hajának egy részét,majd lassú mozdulatokkal megmutatta,hogyan kössem össze a haját.A kezemre téve mostmár a kék,virágos anyagú scrunchiet,azt hiszem,úgy hívják,elfordult,hogy újra megpróbálhassam,ezúttal pedig sikerült is.

-Segíts!-biggyesztette le az alsóajkát,felém nyújtva a karjait,hogy bújtassam ki a ruhájából.

Ehhez viszont már túl kevés önerőm volt,hogy vissza tudjam fogni magamat.Nem álltam most lelkileg készen arra,hogy fehérneműben lássam őt újra,úgy,hogy hozzá sem érhetek.

Nem is értettem,a több napos mosolyszünet után,mégis hogyan kerülhettünk újra ilyen helyzetbe.

-Nem mintha nem láttál volna már ígyis azelőtt.-kacérkodott az alkoholtól fűtötten,mire nekem tátva maradt a szám.

Hű,részeg Luna teljesen más,mint gondoltam.

Engedelmeskedve a kérésének,az ujjaimat rávezettem a ruha cipzárjára hátul.Mostmár azonban nem volt olyan merész,lassan kapkodni kezdte a levegőt,ahogy a meztelen bőréhez értem,lehámozva a karjáról a hosszú ujjakat,amik eddig szorosan tapadtak hozzá.Azonban arra nem számítottam,hogy melltartó nem lesz rajta.

Mierda.Hát persze,nyitott az egész háta a ruhának.Miért is viselne egyet?

Ártatlanul nézett a nagy kék szemeivel,ahogy kilépett a ruhából lassan.Szintén nem segítette a helyzetemet,hogy a magassarkúja még rajta volt,ezzel csak dobva a lány látványán.Szemérmetlenül méregettem,kínozva ezzel magamat és nem tudtam felfogni,hogy megint ebbe a helyzetbe kerültem.Megtörtént,amire egész életemben vágytam,erre egy rossz lépés is elég lenne,hogy tönkretegyem.