Heather | ✓

[ e p i l ó g u s ]

Luna

Négy évvel később

Egyből kipattantam az ágyból,ahogy meghallottam a kicsit gagyogni mellettem.Fáradtan dörzsölve a szemeimet néztem az órára,ami jelenleg azt mutatta,hogy már fél kilenc is elmúlt.Meglepetten konstatáltam,hogy egész jó éjszakánk volt az előzőkhöz képest,amit csak megerősített az a kipihent,mosolygós szempár,ami visszanézett rám az ágyból.A rövidke haja kócosan állt az égfelé.

-Jó reggelt,princesa.-mosolyogtam a kisangyalra.

A kiságy szélébe kapaszkodva,ragyogó mosollyal viszonozta az üdvözlésemet.Lehajoltam,hogy felvegyem,ő pedig,ahogy szokta,azonnal belekapaszkodott a felsőmbe.Felkapva a lábamra gyorsan egy papucsot,Mayával együtt indultam le a konyhába,hogy reggelit csináljak nekünk.

Ahogy igyekeztünk lefelé,egyre hangosabbá vált a zene,ami valószínűleg a rádióból szólt.Nem is ez volt az első,ami feltűnt,sokkal inkább az a rengeteg finom illat,ami eredt kifelé a konyhából.A gyomrom azonnal korogni kezdett és mélyen belül reménykedtem,hogy Marco nekünk is készített valamit,különben még éhen haltam volna,míg megcsinálnom a reggelimet.Főleg,hogy Maya az első,minden szempontból,ezért mindenképpen az övét csináltam volna elsőnek.

-¡Buenos días,papi!-köszöntem hangosan,ahogy hallótávolságon belülre kerültünk.

Maya az apukája említésére azonnal ugrálni kezdett a karomban és a kipihent arcán újabb mosoly terült el.

-Mis princesas.-csókolt meg elvigyorodva,majd egy puszit adott a lányunk homlokára is.

Még mindig nem tudtam hozzászokni,mennyire jól nézett ki reggelente a kócos hajával és az álmos arcával,de most kivételesen volt,amit vonzóbbnak találtam abban a pillanatban.Reménykedve néztem a második tányérra.

-Ez mi?-vigyorodtam el,észrevéve,hogy a kedvemcemet csinálta.

-A tiéd,kiscica.-nevetett fel az éhes tekintetemet látva,majd kivéve a karomból Mayát,óvatosan beültette őt az etetőszékbe.

-Hogy aludtál?

Leülve a lányunk mellé,boldogan neki is estem a melegszendvicsemnek,amit a gyomrom egy morgással hálált meg.Amíg én lenyugtattam a korgó hasamat pár falattal,addig Marco megmosott pár epret és elkezdte felvágni őket a kicsinek.

-Egész jól.¿Tu también mi corazón?-vigyorgott a csöppségre.

Egy vidám kis sikoly volt a válasz.

-Te szívem?-fordult oda hozzám is.

-Sokkal jobban,mint a napokban.

Marco motyogott valamit a lányunknak,amíg én gyorsan felmelegítettem neki az előre elkészített zabkását.Téve hozzá egy kis fahéjat,a kis kanalával elé tettem,mikor már a fele eltűnt az epernek.Kiemelve egy gyors mozdulattal a kanalat,a levegőbe repített legalább egy kanálnyit a reggelijéből,mire egyszerre nevettünk fel.Mindig csinálta a takarítanivalót.

-Lentamente,mija.-figyelmeztettem,hogy lassan egyen.

Ezekután csendben folytattuk a reggelit,csak néha-néha felhozva egy szokásos témát.