Heather | ✓

[ t i z e n h a t o d i k ]

Azt hiszem,jobban tettem volna,ha anyára hallgatok,mikor beütött az október és rám szólt,hogy vegyem fel a télikabátot.

Ahogy novemberhez érve már a lehullott,színesebbnél színesebb levelek is a földet borító tócsákat tarkították már csak és az eső minden második nap ellátogatott a városba,hogy bőrig ázva üdvözölhesd a telet,kezdett lehűlni az idő.Többször előfordult,hogy csurom vizesen értem haza,amit anya szúrós szemekkel fogadott és mindvégig azt kántálta,hogy ha beteg leszek,ő nem akarja hallgatni a sírásomat.

Ennek ellenére,ahogy az előző napi hasonló incidensem után szerdára olyan láz vert le,mint azelőtt még soha,édesanyám aggódó tekintettel ült le az ágy szélére,kisimítva a homlokomból a verejtéktől összeállt tincseimet.Emlékeztettem magam,hogy ha meggyógyulok,megköszönjem neki,hogy gondomat viselte.

Már a kabátja rajta volt,a vörös szövet,ami annyira jól áll neki,a haja pedig a kint szakadó eső ellenére is szögesre volt vasalva.Nem értem miért kényszerítette a szép loknijait,hogy egyenesen álljanak,ha ápolna őket,tökéletes beachy-stílusú frizurája lehetne.

-Nem akarlak dorgálni,de tényleg megmondtam drágám.-simított végig a hajamon.

Válaszul csak nyöszörögni kezdtem,a fejem hasogott a láztól,mégis reszkettem.Inkább anyu szavaira próbáltam koncentrálni,ahogy elhadarta gyorsan,mit,hol találok.A torkom nagyon kiszáradt,azonban semmi energiám nem volt felkelni,hogy igyak a teából,amit készített nekem,hisz még a mozgás gondolata is fájdalmas volt.

-A gyógyszereket megtalálod a konyhában,a sütő melletti fiókban,de maximum egy lázcsillapítót vegyél be.Igyál sok teát,csináltam neked egy kancsóval,csak újra kell melegíteni,a húgodért pedig majd elintézem,hogy elmenjen valaki.-hadarta szinte levegőt sem véve.-Ha baj van hívj fel és azonnal jövök.

-Anya.-állítottam le gyorsan,két köhögés között.-Nyugi,rendben leszek.Nem vagyok már öt éves.

Anya kételkedve nézett rám és tudtam,hogy figyelmen kívül hagyva,amit mondtam,most is azon gondolkozik,nem-e felejtett el valamit.Hála az égnek azonban apa pont akkor lépett be a szobába,mint egy igazi szuperhős,hogy kimentsen.Kár,hogy igazából rám se nézett,mindössze azért jött szólni,hogy indulna már.

-Jössz Adette?-köszörülte meg a torkát az ajtófélfának dőlve.

Anyám csak csendesen bólintott.Láttam,hogy kissé elment a kedve,ahogy egy nagy sóhajt hallatva felállt az ágyról.Lehajolva még adott egy gyors puszit a homlokomra,majd megígértette velem,hogy az ágyban maradok.Szófogadó lányként bólogattam,majd végignéztem,ahogy szónélkül elhaladt apám mellett és kiment.

Az utóbbi követve őt,még csak rám sem nézett,csak elmormogott egy kötelező sziát,bár az is lehet,hogy csak képzeltem,majd kiment.Azt gyanítottam,újabb veszekedést hagyhattunk ki tegnap este Amirával,mikor elmentünk a fiúkhoz,ugyanis tegnap reggeli közben még legalább egymáshoz szóltak.

Folyamatos veszekedés folyt a házban,azt hiszem nem is tudom mikor telt el úgy utoljára egy hét,hogy ne vitatkoztak volna.Gyerekként utáltam ezt,mára inkább csak beleuntam,habár mai napig túl gyenge vagyok kimenni és leállítani őket.Ezért inkább jó nagytestvérként behívom magamhoz Mirát,hogy ne egyedül kelljen ezt végighallgatnia,majd elindítok neki egy mesét,hogy ne halljon ezekből sokat;így próbálom megvédeni attól,amitől engem Marco mentett meg gyerekkorunkban.

Ilyen gondolatok jártak a fejemben,mielőtt lehunytam a szememet,majd a láznak köszönhetően álomba szenderedtem.Abban reménykedtem,hogy legalább a lázam lemegy és jobban leszek,mikor felkelek.

Amira sikoltozó hangjára ébredtem,ezek szerint jó pár órával később.Ha ő már itthon van,az azt jelenti,három óra is elmúlt már.Nehezen feltápászkodva megpróbáltam felülni,azonban minden tagom sajgott.A teáért nyúlva,ami már régóta kihűlt,próbáltam enyhíteni a torkom szárazságát,kisebb-nagyobb sikerrel.Ahogy a gyomrom is korogni kezdett az egész napos koplalás után,inkább úgy döntöttem,hogy lemegyek enni valamit,aztán a teámat is fel tudom melegíteni.