Heather | ✓

[ h u s z o n h a t o d i k ]

A mustársárga kantáros ruhámhoz felvettem egy bordó garbót és vastagharisnyát,mivel ma különösen kedvem volt a színekhez.És habár rendkívül érdekesen mutatott a két szín együtt,én odáig voltam érte,szóval erre a szettre esett a választásom végül egy sokkal mindennapibb darab helyett.
A hajamat kivasaltam,hogy a tincseim ne össze-vissza hullámozzanak,majd egy alsó copfot csináltam,a vállamra fektetve azt utána.Már csak a magassarkú csizmám hiányzott és kész is voltam,így egész vidáman ballagtam le a konyhába a fáradtságomtól eltekintve.

Miután megreggeliztem és gyorsan fogatmostam,a szempillaspirál mellé felkentem egy kis vörös rúzst,majd leellenőrizve,hogy a fogamra nem került-e,gyorsan felkaptam a szövetkabátomat és elindultam a suliba.

A buszon megint egyedül ültem,azonban egy-két diák a suliból felém pillantgatott,akik valószínűleg az I think I'm in love with you miatt ismertek fel.Viszont most teljesen kizárva őket,bedugtam a fülest és Shawn hangjára koncentrálva vártam,hogy leszállhassak végre.

Sierrával először a tesi öltözőben találkoztam,ahol már a többi lány is ott volt,így esélyem nem volt elmesélni,mi történt tegnap,de nyilván azért feltűnt neki,hogy az életkedvem visszatért valami okból és persze azt is nagyon jól tudta,hogy ki miatt.Boldogan rám mosolygott,majd annyit súgott oda,hogy futás közben megbeszéljük,aztán elkezdtünk öltözni.

Olivia elég furcsán nézett ránk,ami miatt azt sejtettem,hogy Marco beszélhetett vele arról,ami történt,és habár sajnáltam a lányt,valahol mélyen belül tudtam,hogy erre vágyom,hogy Marco esélyt adjon kettőnknek.Próbáltam ezért figyelmen kívül hagyni a kedvváltozását,majd arra koncentrálni,hogy minél hamarabb túllegyek a duplatesin és matekon láthassam a fiút.

-Na mesélj már.-mondta halkan Sierra mikor már a második körnél tartottunk.

Elmondtam neki mindent,még azt is,hogy milyen érzés volt,hogy újra hozzám ért,vagy hogy hogy reagált arra,mikor megemlítettem azt a bizonyos napot,ami a barátságunkat valami többre változtatta.Sierra persze ahelyett,hogy velem sikongatott volna,a maga módján örült azért,csak éppen hányingert imitált minden egyes résznél,ami engem a legboldogabbá tett.Levakarhatatlan volt a mosolyom,még az sem zavart,hogy egy-két lány az évfolyamról odajött érdeklődni,mégis kinek írtam a számot,miközben alapesetben megőrültem volna az ilyen pletykafészkektől,akik csak egy jó sztori érdekében szólnak hozzád.

Egy fél óra futás után röplabdáztunk egy kicsit,majd az osztályzásokkal gyorsan elment az idő,így kipirulva,de gyorsan beestünk a matekterembe,majd leültünk a helyünkre leghátul.

Éppen a lányok trécseléséről beszélgettünk,amit az öltözőben folytattak egy újabb jelentéktelen pletykával kapcsolatban,mikor Marco belépett a terembe.Kócos és vizes volt a haja a tesi utáni zuhanyzástól,amitől csak még helyesebb volt és legszívesebben odamentem volna,hogy az ujjaimat belefűzzem a csokoládé színű fürtjeibe.Hevesen dobogni kezdett a szívem,már csak attól is,hogy láthatom őt.
Ő azonban közel nem volt olyan jókedvű,mint én.Kérdően néztem rá,hátha elkapom a tekintetét,azonban semmi hasonló nem történt,sőt,igazából egész szünetben ignorált,majd az óránk alatt sem pillantott felém,amit nem csak én furcsálltam,hanem Sierra is.

-Nem azt mondtad,hogy minden rendben?-fordult oda hozzám a füzetével,hogy úgy tűnjön,együtt próbáljuk megoldani az egyenletet,amit Mr.Roberts feladott nekünk.

Esküszöm,ennek a férfinak sasszeme van,egyből kiszúrja,ha a tábla helyett egy foltot bámulsz a falon.

-De.-mondtam halkan a fiút nézve,pontosabban a hátát,ugyanis egyszer sem pillantott felém.

-Fura.

Az volt,és ez semmi jót nem jelentett.Próbáltam nyugtatni magam,hogy talán csak összeveszett esetleg valakivel,vagy valami hasonló történt,azonban sehogysem tudtam elnyomni a rossz előérzetemet az egész helyzettel kapcsolatban.Alig vártam,hogy vége legyen az órának és odamehessek hozzá,hátha elmondja mi történt.