Heather | ✓

[ ö t v e n h a r m a d i k ]

Luna

A barna íriszei pillanatok alatt elsötétültek a válaszomra és komoly arccal nézett rám.Még a kezeit is levette az arcomról,olyan gyorsan,mintha égette volna a bőröm az övét.Azonnal fázni kezdtem,ahogy a kezének melege elhagyott.

-Miért mentél el akkor?-kérdezte elfojtott hanggal,mire a torkomban a gombóc újra növekedni kezdett.

Olyan csalódottan nézett rám,mégsem tudtam válaszolni neki.

-Most én jövök Marco.-suttogtam,de azonnal kifakadt.

-Ne játssz velem,Luna!

Miután a könnyek újra gyűlni kezdtek a szemeimben,a tartása megenyhült kicsit.Bocsánatkérővé vált a pillantása,majd átfogalmazta az előző mondatát,de a távolság egyre csak nőni kezdett közöttünk.

-Kérlek.Ez most fontos nekem.

-Az én kérdésem az,-kötöttem az ebet a karóhoz,mire felsóhajtott.-...hogy miért nem csókoltál meg aznap este.

Eltartott pár másodpercig,míg megfogalmazta a válaszát.Nem tudtam,mi oka lehetett rá,mert tudtam,hogy szerette volna.A testbeszédéből és a tekintetétől nyilvánvalóvá vált.

-Mert nem akartam,hogy megbánd másnap.-mondta őszintén.

-Tehát,számítottál rá.-világítottam rá a kérdésem mondanivalójára.

-Igen.

Csend telepedett közénk és vártam,hogy mondjon valamit,de csak hallgatott.Az utolsó reményem az volt,hogy talán a játékot folytathatjuk,máskülönben leszálltam volna az öléből.Nem tetszett az elhidegülése,amit a válaszom okozott.A játékkal...Egyszerűbbnek tűnt a beszélgetés.

-Te jössz.

-Luna...

-Kérlek.-könyörögtem,a hangom azonban megint elcsuklott.

A sóhaja nagy súlyt nyomott a szívemre,mintha én bántanám őt,pedig fogalma sem volt,milyen közel kerültünk újból ahhoz,hogy összetörje a szívemet.Elég lett volna egy puszta szó hozzá,mert rettegni kezdem,hogy újból elveszítem őt.Nem akartam,hogy hagyjon engem visszamenni úgy,hogy meg sem próbáltuk megbeszélni.Landonnek igaza volt;a bizalomhoz két ember kell és én eddig nem is próbálkoztam.

-Állítást akarsz?Rendben.-vette komolyra a szót,teljesen kifakadva önmagából.-Akarlak.Soha életemben senkit nem akartam ennyire,mint téged,Luna,mert az egész rohadt világot jelented nekem,mióta beléptél az életembe.-a szavai késként fúrták magukat a szívembe,mégsem éreztem fájdalmat.-Megőrültem attól,hogy David körülötted ugrált egész kibaszott este,miközben ezelőtt pár nappal valami különleges történt közöttünk.

Éreztem,hogy a forró könnyek végigszántották az arcomat,mert túl sok volt ez nekem egyszerre,mégsem tudtam eldönteni,hogy mit éreztem pontosan,ahogy a két keze közé vette az arcomat újra.

-Nem volt joga hozzád érni.-mondta dühösen.-Az járt a fejemben egész este,hogy legszívesebben eltörném a karját ahányszor csak megérint.-sosem láttam még Marcot azelőtt ennyire sebezhetőnek.-Azt akarom,hogy az enyém legyél,hogy ne érhessen hozzád más,közben pedig azt érzem,hogy én sem érdemellek meg,mert már egyszer összetörtem a szívedet.