Heather | ✓

[ ö t ö d i k ]

-Ó,ez így mindjárt más.-ironizált gúnyos hangszínén,a hideg kirázott a stílusától.-Akkor rendben lenne,ha Emma is átjönne,ugye?

Nevetnékem támadt,ahogy egyből felhozta az exét,akivel ilyenkor általában fenyegetőzni szokott.Nem hittem,hogy megint ide fogunk süllyedni,csak mert a legjobb barátom,akivel gyerekkorunk óta nem volt több barátságnál köztünk,átugrott egy kicsit.
Jól tudta,hogy soha,senkire nem lennék féltékeny Emmán kívül,akit annyira szeretett egy évvel ezelőtt és aki még mindig körülötte sertepertélt a szakításuk óta.

Emma Morris az a lány volt,akit nem rettentett el a tény,ha a pasi foglalt volt,sőt,talán még nagyobb élvezetett látott az egészben.
Szerette elvenni azt,ami nem az övé,ezt mindenki tudta,pontosan azok az emberek közé tartozott,akiknek egyszerűen semmi nem elég.

Mindig az kell,ami a másé.

Nem foglalkozott igazán Adriannel,mióta azonban szakítottak annál inkább fáj rá a foga,szinte tiltott gyümölcsként néz minden férfira,amíg meg nem kaparintja őket,aztán,mint a megunt csontot,arrébb hajítja.

Azonban a fiúk túl buták,hogy észrevegyék.Ebbe a csoportba tartozott Adrian is,akinek hiába mondták el,hány haverja járt már Emma bugyijában,továbbra is úgy gondolja,hogy ők igazán jó barátok.

Nem az a tipikus plázababa lány volt,inkább az a féle,akit igazi angyalbőrbe bújt csodának hisz az ember,hisz mindenkivel kedves volt.Barna szépség hosszú lábakkal és rikító kék szemekkel,rendkívül okos személyiség,amihez társult a segítőkészsége is.
Vagyis,ami a látszatot illeti.

Kevesen tudtuk mi lányok,hogyan bánt Sandra Rogerssel az öltözőben,miután ő sírva jött be az első órára kilencedikben,mert a barátja megcsalta.A fiút azelőtti este látták a moziban,ahogy épp Emma szoknyája alatt jár a keze,amit a lány persze egyáltalán nem ellenzett.Még képek is készültek,amik hiába a sötét teremben nem túl jó minőségűek voltak,a lényeg bőven kivehető volt.
Emma kárörvendő tekintettel mérte végig az összetört lányt,aki hevesen zokogott a padon ülve,majd hangosan nevetgélve távozott,csakhogy mindenkivel éreztesse a megnyert csatáját.

Mi értetlenül álltunk a szituáció előtt és nem akartunk belefolyni,hiszen nem volt közünk Sandrához,az igazságot csak később tudtuk meg,mikor tesi óráról kifelé már mindenki tudta mi történt.
Két hétig keringtek a pletykák.

-Nincs ehhez most kedvem,Adrian.-válaszoltam végül,mert nem éreztem értelmét újra elmagyarázni,hogy nincs oka aggódni.

Olyan unalmassá vált a hónapok alatt a folyamatos vitatkozás Marco miatt,hogy tényleg kezdtem beleunni.Belefáradtam a bizalmatlanságába,mikor ezzel szemben én sosem tiltottam el a lány barátaitól;egyszerűen nem éreztem fairnek.

-Marco,ne.-sikongatott kint Amira,amiből arra mertem következtetni,hogy nem ő nyerte meg a csatát és a hangos kacagására még a vita ellenére is mosolyra görbült a szám.

-A rohadt életbe Luna,csak annyit kértem,hogy azt a nyomorultat engedd el.

Éreztem,éreztem minden egyes porcikámmal,ahogy forrani kezdett a vér az ereimben a vágytól,hogy megüssem.A könnyek folyni kezdtek az arcomon az undorító stílusától,amit megengedett magának velem szemben,nem akartam többet hallani az ocsmány szavait.
Ahogy Marco befordult a konyhába a húgomat tartva,rögtön elfordultam,hogy ne lássa az arcom,míg nem köszönök el Adriantől.Nem volt kedvem még ezt is visszahallani tőle,időre volt szükségem,hogy harag nélkül tudjak beszélni vele.