Heather | ✓

[ ö t v e n n e g y e d i k ]

Marco

Ahogy a szemem kipattant,az egész testem megfeszült.Egyből eszembe jutottak az előző este történtek és a szívem hevesen verni kezdett,ahogy megéreztem a súlyt a mellkasomon és az orromba kúszott az eperillat.

Luna haja szétterült a karomon és a párnán,ahogy hozzám bújt féloldalasan.Még aludt,a szobát csak a halk szuszogása töltötte ki és én kiélveztem az időt,míg nézhettem őt.Akkor is ha egy őrültnek tűntem,őt bámulva,nem tudtam betelni a lány látványával.A karján libabőr futott végig,ezért óvatosan feljebb húztam a hátán a takarót.A meleg anyagnak hála,már nem volt,ami zavarja,így gondtalanul húzódott hozzám még közelebb,a meztelen lábát átvetve a combomon.

Azt hittem,álmodom.

Soha nem találtam hozzá hasonló lányt sem,aki valami érzelmet váltott volna ki belőlem.Utáltam,hogy akaratlanul is hozzá hasonlítottam minden nőt,akivel dolgom volt.Nem volt olyan mélykék a szemük,mint az óceán közepe,ahol zavarossá teszik a hullámok a tiszta vizet,a mosolyuk nem volt olyan gyönyörű,mint az övé és egyikőjük sem volt olyan tiszta és törékeny,amennyire ő az volt.Mindenkiben őt kerestem,remélve,hogy találok majd egyszer valakit,akiért megéri elengedni az ábrándokat,amiket Lunával kapcsolatban építgettem az évek alatt.De nem leltem egy olyan lányra sem,aki felért volna hozzá.

És most nézve őt,ahogy aludt,egy aprócska mosollyal az arcán,semmi másra nem tudtam gondolni,csakhogy mennyire megérte,mert ezerszer is végigcsináltam volna ezt a három évet,ha biztosra mehetek,hogy ide lyukadunk ki.

Oda,ahova tartoztunk.Egymáshoz.

-Mm.-nyöszörgött,ahogy végigsimítottam a haján,hogy kisimítsam az arcából,de ahogy az ajkához értem,elégedetten felsóhajtott.-Jó reggelt.

Egy apró puszit nyomott a hüvelykujjamra,mielőtt nagyokat pislogva kinyitotta volna a szemeit.A kékségei most fáradtan csillogva néztek rám,de azt hiszem,mióta visszajött Burlingtonbe,azóta egyszer sem láttam még ilyen kipihentnek.

-Jó reggelt,princesa.

Elmosolyodott a becenévre,majd a tekintete elkomolyodott,ahogy végigsimított az állkapcsomon.

-Hogy vagy?-utaltam az előző este történtekre,remélve,hogy nem okoztam azért akkora fájdalmat,mire azonnal pirulni kezdett.

Imádnivaló volt,milyen gyorsasággal zavarba tudott jönni,már csak a gondolattól is,ami köztünk történt.

-Jól.-biztosított.-Tökéletesen.

Mikor elmondta,hogy szűz még,vagyis,inkább kihúztam belőle az infót,parázni kezdtem.Sosem volt még dolgom szűzzel,Olivia is már rég túl volt az első alkalmon,mikor összejöttünk.Én amióta Adrian,az akkori barátja bejött a képbe,mindvégig azt gondoltam,hogy Luna megadott neki mindent,amit szeretett volna.Fél évig voltak együtt,ami hosszú idő,pont ezért azt hittem,hogy ha nem is azonnal,de lassacskán úgyis rávette az az esetlen hülyegyerek,hogy lefeküdjön vele.

És pont ezért,még az addiginál is jobban gyűlöltem,mikor kiderült,hogy megcsalja őt.Nem érdemelte meg,hogy Luna szeretetét ilyen módon is kiélvezhesse.A lány nyomába sem ért,nemhogy eggyé váljon vele,ami egy olyan esemény,ami Lunának rengeteget jelentett.Tudtam,mert gyerekkorunkban beszélgettünk róla,mikor anyáék késztetést éreztek arra,hogy ha már ilyen sokat együtt alszunk,tizenkét évesen,nehogy tovább menjen a dolog.