Heather | ✓

[ h u s z o n e g y e d i k ]

Egész hétvégén ignorált.Szombaton még reménykedtem benne,hogy ha aznap nem is,legalább a születésnapomon írni fog,azonban nem így történt.Egyetlen egy rohadt üzenetet sem kaptam tőle,ami miatt habár dühösnek kellett volna lennem,inkább csalódott voltam egész álló nap.Még az ünneplés,amit a családdal tartottunk is szörnyű volt apa viselkedésének hála,aki most ugyan hajlandó volt megjelenni,de egész idő alatt fapofával ült az asztalnál.Anya próbált jó hangulatot teremteni,főleg Elizáek jelenléte miatt,hiszen mégis csak szülinapot ünnepeltünk,azonban a kerek negyven perc alatt,amit apának az asztalnál kellett töltenie,savanyú arccal ült némán és persze véletlenül sem bírta volna ki,hogy azt az egy hívást ne vegye fel,amikor megcsörrent a telefonja.Így sikeresen rám is átterjedt az érzés,hogy legyen már vége ennek az egész kócerájnak,majd ezáltal anyára is,csak Amira volt az egyetlen személy,aki igazán örült a közös vacsorának.

Ő is persze csak a csokoládétorta miatt,amit a végén felvágtam.Ezután már senki nem akart az asztalnál maradni,így mielőtt anyáék odaadhatták volna az ajándékomat,ahogyan szoktuk,a vacsora végén,Amirával és Violettel felmentünk a szobámba,három óriási tortaszelettel és elkezdtük a Csipkerózsikát nézni.Anyát még előtte szorosan megöleltem és megköszöntem neki,hogy a kedvencemet főzte,ami egyébként valami isteni finom lett,apa meg amint látta,hogy végeztünk,el is tűnt a szobájukban.Így már anya is csatlakozhatott hozzánk,és ugyan Amiráék nem,de én észrevettem,hogy könnyes szemmel bámulja a képernyőt,amint lekuporodva mellénk elöntötte a szomorúság.

Apa teljesen összetöri őt a viselkedésével,de nem akartam belefolyni,mert annak sosem volt jó vége.Nem akartam helyettük dönteni,mi volna a legjobb megoldás erre,így magamhoz ölelve a legerősebb nőt,akit ismerek,hagytam,hogy kis időre széthullhasson az ölelésemben.

Mindezeknek hála egész vasárnap éjszaka alig aludtam,hiszen folyamatosan a telefonomat nézve vártam,hogy vajon felköszönt-e Marco egyáltalán és persze anyáék viselkedésével is tele volt a fejem.Éreztem,hogy nem lesz ennek jó vége és már a gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom.Még szegény Violetékkel sem volt kedvem sok időt tölteni,így mikor vasárnap hazautaztak,megígértem a lánynak,hogy nyáron meglátogatom őket,hisz most is annyit kellett volna foglalkoznom velük...

De közben ott volt ő.Nem tudtam kizárni a gondolataimból,folyton a délután eseményei és az a majdnem megtörtént csók játszódott le előttem.Hiányzott.Legalább egy üzenetet írt volna,akár lerövidítve,vagy egyetlen egy matricával,csak jutottam volna eszébe,ha mindössze egy pillanatra is.Fél tizenkettő körül újra rám tört a csalódottság,ahogy egyre jobban közeledtünk a nap végéhez,ami újabb bőgésbe torkollott,a közös képeinket nézve sírtam,azon gondolkodva,hogy vajon ki fogunk-e békülni,ha még a szülinapomat is elfelejtette.

Vagy csak nem akart emlékezni rá.

Hétfő reggel,amikor csörgött az ébresztőm,úgy éreztem magamat,mint akit agyonvertek.A fejem fájt a sok sírástól,a szemeim fel voltak dagadva,de ha ez nem lett volna elég,olyan fehér voltam,mint a fal,két óriási,sötét karikával a szemem alatt.

Ezért annyira nem is volt kedvem szépítkezni,az első pulóvert kikaptam a szekrényemből,ami a kezem közé akadt,egy hasonlóan sötét színű farmerrel.A hajamat kifésülve egy copfba kötöttem,hogy legalább ne egy szénakazal legyen a fejemen,majd nekiálltam sminkelni,hogy eltüntessem az előző éjszaka nyomait.A karikáimon legalább tudtam segíteni,de kimondottan hülyén nézett ki a feldagadt szemeimen a szempillaspirál.Megvonva a vállam,azonban hagytam a fenébe,pár óra és remélhetőleg úgyis elmúlik majd,legalábbis ezzel nyugtattam magam.

A kabátomat és a bakancsomat felvéve,szó nélkül hagytam el a házat,mert nem volt kedvem a többiekhez,mindössze anyunak írtam egy üzenetet,hogy ma korábban mentem suliba,hogy véletlenül se aggódjon.Bedobva az ebédemet a táskámba,az egyik pántját a vállamra akasztottam és így indultam el.