Heather | ✓

[ t i z e n k i l e n c e d i k ]

Valamikor hajnalban

Valakinek a karjaiban vagyok,azt hiszem.Megmosolyogtat a meleg,ami körbeölel és a kellemes érzéstől felnyögök,azonban a szemeimet nem bírom kinyitni.Mindössze az érintéseket fogom fel,valamit hallok,de nem értem a szavakat,mintha teljesen összefolynának a hangok,nem értem.Nem angol,inkább spanyol csengése van a mondatoknak,de az agyam túlságosan le van zsibbadva ahhoz,hogy egy értelmes mondatot is kinyögjek.Ajkaim elnyílnak egymástól,mondani akarok valamit,de a testem belesüpped valamibe,és mintha csak a felhőkön pihennék,a testem teljesen elernyed.

Azonban a melegség megszűnik,mire nyöszörögni kezdek és érzem,ahogy a szívem összeszorul a hiánytól.Sírásra görbül a szám,pár másodperccel később pedig érzem,ahogy az első könny utat tör magának,hűvösséget hagyva maga után a hirtelen rám törő magánytól.

Érzem a forró ajkakat,ahogy a bőrömre tapadnak,ezzel megszűntetve a didergést,ami végigszántott azelőtt a testemen.Elakad a lélegzetem,többre vágyok,ezért próbálom megformálni a szavakat,amíg az álmosság úrrá nem lesz rajtam.Szólásra nyitom a szám,azonban mindössze egy sóhajra futja tőlem,mielőtt újra elhallgatok.

-Dime mi amor.-hallom meg a bizsergető,mély hangot,elmosolyodok a becenév hallatán.

Melegség fut végig rajtam az előző érintéstől,amit kaptam tőle,azonban túl fáradt vagyok,hogy válaszoljak,ezért csak hümmögni kezdek,miközben az agyamban lassan forognak a kerekek.Mindössze pár szó jut eszembe,amik gondolkodás nélkül hagyják el az ajkamat.

-Dame más, por favor.-suttogom az éjszakába a folytatásért könyörögve,mintha kínzó hiányt élnék meg,azonban választ nem kapok.

Talán túl sokat vártam,túl sokáig formáltam a szavakat,hogy megadjam a választ,vagy mindössze csak egy álom volt,túl gyorsan szűnt meg.Az időérzékem felhagyott,nem tudom percek,vagy másodpercek telnek el.

A szívem azonban repesni kezd,ahogy a forró ajkak most a szám szélét simítják.Kínzó az érzés,mintha mindössze egy csepp vizet nyelhetnék a nagy forróságban,a testem életre kelve többet akar,azonban nem panaszkodom,a testem ígyis túl intenzíven reagál az érintésre;teljesen megijedek.

Óriási vágy lesz úrrá rajtam,ahogy a kemény bőrfelület az alsóajkamon végigsimít,azonban csak mosoly húzodik az ajkaimra és hallgatok.Hallom az édes,öblös nevetést,amivel a férfi megajándékoz,de közben távolinak tűnik,mintha sosem hallottam volna még azelőtt,egyáltalán nem volt ismerős.

-Este acento que tienes me vuelve loco.-suttogja az ajkaimra,hogy megbolondítja az akcentusom,mire felkuncogok.-Qué sexy,dios mío.

Érzem,ahogy elpirulok a ból hallatán,azonban azt egyből egy ásítás követi.A rám törő álmosság győz,érzem,ahogy lassan álomba szenderülök.Hevesen dobogni kezd a szívem,ahogy besüpped mellettem az ágy,azonban megérzem a fűszeres parfüm illatot,így megnyugszom.Mielőtt végleg elnyom az álom,még épphogy elkapom az utolsó szavakat,amiket a fülembe súg.

-Duerme bien mi bebé.

Két dolog: egy pohár víz és egy doboz fájdalomcsillapító,mindössze ennyire volt szükségem,ahogy szombat reggel az ágyamban felébredtem.A felüléstől azonnal körbefordult velem a szoba,egyből sajogni kezdett a fejem,miközben próbáltam rájönni,hogy mennyi az idő és egyáltalán,hogy hogy hívnak.Az egész szoba sötét volt,valaki lehúzta a redőnyömet,így a nap csak apró foltokban sütött át a rácsokon.

Felálltam,hogy kivánszorogjak a fürdőbe,mert már kezdtem úgy érezni,hogy a hólyagom lassan felmondja a szolgálatot,ezért nem maradhattam tovább az ágyban.Magammal hozva egy nagy pólót és egy alsóneműt,magamra parancsoltam,hogy lezuhanyozzak.