Heather | ✓

[ ö t v e n e d i k ]

Marco

Melegem ugyan nem volt,de izzadni kezdtem a sok mozgástól és a fülledt levegő sem segített sokat a helyzetemen.A bőrkabát rátapadt a karomra,vagyis inkább az ing,ezért egy gyors gitárszóló közben,amíg Landon átvette az irányítást,addig kibújtam belőle.Az inget felgyűrtem az alkaromon,majd mostmár egy fokkal jobban érezve magamat léptem vissza a mikrofon elé.

Nagyjából kitisztultak a gondolataim a zenének hála,habár Lunát akárhányszor megpillantottam,teljesen összezavarodott minden.Nehéz volt nem rá figyelni,ahogy ide-oda libegett a forró helységben abban a rohadt szexi vörös ruhájában,ami tökéletesen simult az alakjára.Mosoly ült az arcán,a nevetése pedig átjárta az egész garázst,míg én szenvedtem a saját nyomorult gondolataimmal.

Legszívesebben kitéptem volna őt David karjai közül.Minden rohadt percben mellette állt és kereste a lehetőséget,hogy hozzáérhessen,táncoltak és ölelkeztek,én meg ott álltam,mint egy balfasz és hagytam,mert nem volt jogom bármit is tenni.

Luna nem volt az enyém.

Hiába tűnt úgy,azon a bizonyos estén,ahol átléptünk egy határt és engedte,hogy megérintsem őt,ezek szerint az egész feleannyit nem jelentett számára,mint nekem.Másképp számított volna legalább annyit a jelenlétem,hogy előttem nem engedi,hogy ezt tegye vele,hogy ne ezt lássam,mikor ezelőtt pár nappal az én karjaimban esett szét és én érinthettem őt így.Megőrültem a Martin gyerek tekintetétől is,pont azt adta át,amit gondolt,hogy nagyon is jól látja a dolgokat;előtte állt a leggyönyörűbb nő ezen a rohadt földön és senki nem állt az útjába,hogy megszerezze őt.

Még én sem.

Por los Dios,nagyon nem tudtam mit tegyek.

Folyamatosan Landon szavai visszhangoztak a fejemben.Mennyire nem kéne erőltetni az egészet,hogy így lesz a legjobb,ha hagyom az egészet,közben viszont a saját akaratomat nem tudtam elnyomni,hogy hallgatni is tudjak rá.Hiszen három évet vártam erre a lehetőségre,hogy esélyem legyen rendbe hozni mindent,amit elbasztam,mindennek ellenére egész idő alatt csak vitatkoztunk és kerülgettük egymást,ahelyett,hogy kihasználtuk volna az együtt töltött időt.

-Haver,szedd össze magad,mindjárt jön a duótok.-hajolt a fülemhez Landon a lehető legmesszebb a mikrofontól.

Igaza volt,még összesen egy Arctic Monkeys szám állt előttünk,amiből Luna értesül,hogy a színpadhoz kell jönnie lassan.A tekintetemmel a vörös ruháját kerestem,ami abban a pillanatban éppen Davidhez simult táncolás közben.Nagyon nehezemre esett türtőztetni a dühömet,hogy ne tegyem tönkre Sierra estéjét azzal,hogy megölöm azt a hülyegyereket,mikor észrevéve,hogy őket figyelem,rám vigyorgott.Direkt csinálta az egészet,de ez nem enyhítette a mocskos féltékenységet,amit éreztem.

Está muerto.

Luna egyből kapcsolt a következő zenének első akkordjait hallva,bocsánatkérően nézett Davidre,majd elhúzódott tőle.Az apró termete egyből eltűnt a többi ember között,így már csak akkor találkozott a tekintetünk,mikor a színpad széléhez ért.

Landon a zene vége felé leugrott a színpadról,Sierrához lépve,én pedig kinyújtottam a kezemet Luna felé,hogy a lány fel tudjon lépni a magassarkújában is biztonságban.Először bizonytalanul rám emelte a kék szemeit,de aztán beadva a derekát elfogadta és belecsúsztatta apró tenyerét az enyém szorításába.