Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aemond
Királyvárból pontosan két és fél hét az út Deresbe, ha az ember keveset pihen és a lova folyamatosan vágtázik. Királyi kísérettel ez az út kétszeresére, akár háromszorosára is nyúlhat a hó miatt. Sárkánnyal viszont nem több az út egy napnál Torrhen Mezejéig. Onnan pedig további három, ha az ember jó tempót diktál, és mégis ki diktálhatna jobbat Dél kisebb hercegénél? Mondhatták neki a nemesek, akik kísérni akarták, hogy pihenjen, és hogy biztosan kimerült! Hiába építettek neki királyhoz méltó sátrat, hogy le tudjon feküdni a hosszú út után, vagy várták forró vizes kádakkal, hatalmas lakomákkal... Aemondnak ebből semmire se volt szüksége.
Az apja azért küldte, hogy rendezzék egyszer és mindenkorra a Starkok és a Targaryenek között fennálló egyet nem értéseket, Aemond pedig egy nappal sem akart tovább maradni ezen a fagyos, hideg tájon, mint amennyit feltétlenül muszáj volt.
Otthon sült kacsa várta, Királyvár melege, a piacon kiabáló kofák hangja, a dorne-i szajhák csivitelése, és a zene... az a gyönyörű, dallamos muzsika, amit finom kezek hárfán és citerán játszottak és aminek semmi köze nem volt az északon hallható ritmustalan kántálási énekekhez és a harci dobok durva, mély hangjához. Királyvárból érkezve az embernek valóban olyan érzése volt, mintha a Falon túli vadakhoz szállt volna le. Az itteni emberek durván ejtették a szavakat, különleges élt adva a magánhangzóknak, elnyelve a mondatok végét, néha olyan dörmögve beszéltek, hogy a herceg egy szót sem értett belőle, a körülötte állok viszont úgy tűnt mind tisztában vannak vele mit mondott a társuk. Furcsa föld volt ez az Észak. Pont olyan mint az emberek akik itt éltek. Műveletlen, barátságtalan, durva, barbár... Aemond évekig képes lett volna sorolni a hasonló jelzőket és sosem fogyott volna ki belőlük.
Aemond az első este után értette meg igazán, miért ajánlották fel neki annyiszor, hogy fürödjön meg az út előtt és bugyolálták be úgy bundába, hogy a lovon egészen úgy nézett ki mint egy medve. Nem azért mert büdös volt, esetleg a sárkány szaga a bőrébe itta volna magát. Nem. Egyedül a hideg miatt. Hogy a teste ne kezdjen önkéntelenül dideregni a nyeregben.
Aemond sosem érzett még korábban ilyen hideget. A felhők között mindig hűvös volt az idő, sosem volt igazán meleg hiába érte egész úton a Nap fénye, de sosem volt ennyire fagyos hideg mint északon. A kísérete gyakorta dalra fakadt, ha a hideg elkezdte bántani valamelyikük orrát. Olyankor észak egyetlen és igaz királyáról énekeltek, gyémántos hercegnőkről, rémfarkasokról, daliás hercegekről és elhullott uralkodók levert lázadásairól. Aemond ismerte a történeteket.
Robert Cerwyn volt a leghangosabban éneklő közülük, ő viszont gyakran csak bolhavégi kurvákról énekelt, ha túlságosan elunta a többiek dalait, és Déli királyokról, akik előtt többé észak büszke népe sose fog meghajolni. Aemondnak viszketett a keze a zsebében lévő késért miközben ezeket a dalokat hallgatta.
