Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Ellison
Aemonddal halkan lépkedtek végig a folyosón egyszer sem szólva a másikhoz, ahogy a herceg végig vezette az elképesztő szépségű szobrok és domborművek előtt őket. Teljesen más folyosón mentek végig, mint amin a lány korábban Daeronnal elsétált, de a berendezés és dekoráció itt is majdnem ugyanolyan volt, mint a másikon.
A következő pillanatban azonban Ellison tüdejében megállt a levegő, ahogy meglátta az egész falat elfoglaló gyönyörű részletességgel kidolgozott otthoni tájképét.
A falról ugyanis Torrhen nézett vissza rá. Torrhen, akinek az arca majdnem ugyanolyan volt, mint Harloné, Észak királya, akiről Ellison nagyapja minden dokumentumot igyekezett megsemmisíteni, minden falikárpitot tönkretetetett kivéve egyet - azt is csak azért nem mert nem tudott a létezéséről -, akinek a sírját felnyittatta és egészen egyszerűen kidobatta a testét a vár elé, hogy egy idő után a csontjai szét porladjanak a lovak patái és a kocsik kerekei alatt. A Térdeplő király. A király, aki felajánlotta Aegonnak a koronáját. A király, akinek egyetlen festménye sem maradt épen itt térdelt a falon, olyan részletességgel, mintha még mindig élne. Ellison közelebb lépett a képhez és végigsimított a férfi ismeretlen, mégis túl ismerős arcán.
– Nagyapám minden nyomát elpusztította - mondta a lány halkan a férfi szemeiben lévő kétségbeesét vizsgálva.
– Mert a nagyapád túl ambiciózus volt - fonta össze maga előtt a kezeit Aemond. - Nem vette észre mennyi mindent veszíthet, ha háborúba kezd. Hogy mennyi mindent puszít el, ha jéggel vonul a tűz ellen.
– Megölt egy sárkányt - felelte Ellison visszapillantva Aemondra, mire ő is közelebb lépett a képhez és Torrhenre pillantott.
– A bátyádnak azt mondtam Deresben, hogy ő volt az egyetlen fontos királyotok, és hogy Észak nem igazi királyság - jelentette ki érzelemmentes hangon Ellison pedig nem szólt közbe hiába bántotta ez a kijelentés. - A szerződések értelmében még mindig a Hét királyság része. Mire azt mondta, hogy szeretné, ha elvennélek.
– Eduard?
– Ki más? - vonta fel a szemöldökét Aemond. - Úgy akarja összekapcsolni a királyságokat, hogy a gyerekünket ülteti a trónra. Visszautasítottam az ajánlatát. De végül mégis minden úgy történt, ahogy ő akarta.
– Azt akarta... - Ellison nem is jutott szavakhoz, ahogy feldolgozta mi hagyta el Aemond száját. - Azt akarta, hogy megöld a testvéreidet és a gyerekeiket?
Aemond megrázta a fejét és összefonta a háta mögött a kezeit.
– Nem csak akarta Ellison. Azt hiszem az a terve, hogy minket is eltesz láb alól, ha szülsz egy fiút, hogy egy Stark-Targaryen király segítője lehessen.
Ellison fizikálisan rosszul lett. Ki volt Eduard valójában? Valóban ez a gonosz számító kígyó lett volna eddig is? Hol volt a fiú, akit eddig ismert, aki gyerekként együtt játszott vele, majd, amikor nagyobb lett kardforgatást gyakorolt vele, aki együtt olvasott és tanult vele, ha nehezebben haladt valami miatt? Végig ennyire félre ismerte volna őt? Hogy vetődhetett fel benne egyáltalán a gondolat, hogy megölje Aegon és Rhaenyra gyerekeit? Hogy lehetett ennyire szívtelen?
