Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Végre eljutottunk egyébként a kezdőponthoz és omg annyira izgatott vagyok miatta úgyhogy remélem tetszeni fog nektek. Jóval hosszabb lett, mint lenni szokott, de remélem még így is élvezhető. Szóval jó olvasást guys<33 és nagyon várom a reakciókat
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Észak -
A király már idejét se tudta, mikor aludta rendesen végig az éjszakát. Egy dolgot tudott csupán, azt hogy az utóbbi pár hétben, vagy inkább hónapban biztosan nem. Mióta csak Ellison elment az éjszakák megnyúltak Deresben. De Harlont nem csak a húga iránt érzett idegesség tartotta ébren. Sokkal inkább a fia - a kis Rickon - folyamatos köhögése. Beteges fiúcska volt mióta csak megszületett, könnyen ment fel váratlanul a láza, vagy kapta el köhögő roham a legkisebb megerőltetéstől is.
A mesterek maguk között Jayne királynét hibáztatták a gyermek betegeskedése miatt, de ezt sosem merték volna Harlonnal is közölni. Azonnal elbúcsúzhattak volna a fejüktől, ha megpróbálták volna. Néhányan felvetették a lehetőséget, hogy a királynak esetleg újra kellene házasodnia, a feleségét pedig egy zárdába küldeni, hogy boldogan élhesse le hátralévő idejét valahol Észak hegyei között. A király viszont hallani sem akart róla. Pedig az színigaz volt, hogy Rickon fogantatása óta Jayne királyné nem lett újra terhes hiába próbálkoztak meg minden egyes praktikával. Harlon mégse tudott lemondani róla. Meg kellett hát elégedniük ezzel az egy fiúval és imádkozni minden élő és halott istenhez, névtelenhez és elnevezetthez, hogy megélje a felnőttkort.
A hajnali napkorong fénye Harlon királyra a varsafa terebélyes lombjai alatt talált rá miközben gyengéden ringatta a bundákba és prémekbe csomagolt kisfiát. Szeretett itt ülni, itt volt a legnyugodtabb, itt érezte magához legközelebb az apja és a bátyja szellemét, itt reménykedett leginkább abban, hogy halott ősei segítenek majd a fián. Rickon tüdejét megnyugtatta a hideg, ilyen szempontból igazi északi fiúcska volt. Az apja pedig örömmel járt ki vele a kertbe, ha ez azt jelentette, hogy addig is nyugodtan aludhat.
Harlon felkapta a fejét abból a félig alvó állapotból, amiben addig pihent és a teste megfeszült, ahogy meghallotta a túlságosan is hangos lépéseket maga mögött a hóban. Északi ember csizmája alatt nem süppedt be így a hó, az megtanulta hogy kell lépkedni nesztelenül akár egy szellem, ha életben akart maradni a telek alatt. A déliek viszont nem tisztelték az isten erdőt, nekik Észak nem volt más csak egy kopár, barbár vidék és semmit sem tudtak az itteniek néma, de mindig figyelő isteneiről, akiket a legkisebb neszekkel is fel lehetett bosszantani.
- Jó reggelt! - köszönt Jacaerys Harlon pedig csak bólintott egyet felé és hagyta, hogy a herceg helyet foglaljon mellette a tuskón, amin ült.
Jace egy hónappal korábban, késő este érkezett Deresbe Vermax hátán, de miután közösen elfogyasztottak egy könnyed vacsorát senkinek nem volt kedve éjszakába nyúlóan politikáról beszélgetni és inkább mind visszavonultak a saját hálószobáikba. Nyílt titok volt, miért érkezett Deresbe, Harlonnak viszont se ideje se energiája nem volt a Déliek családi viszályára. Volt neki így is éppen elég baja. Jace Velaryon azonban makacsságában a Starkokat is utolérte és úgy járt a király után, mintha az árnyéka volna, hogy beszélni tudjon vele és egy kicsit sem érdekelte, hogy a király a legtöbbször elzavarta.
