Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Királyvár
A hideg tavaszt lassan felváltotta a korai nyári szél a király pedig hazatért. Bár Ellison és Aemond minden tőlük telhetőt megtettek, hogy visszaállítsák Királyvár egykori pompáját és újra rendet teremthessenek a fővárosban, az már nem volt ugyanolyan, mint az emlék, ami Aegon agyában élt róla.
A falakon hamu, vér, a téglából lemállottak, letörtek darabok, az utcakövek néhol felszakadtak, néhol még mindig árulkodtak annak az estének a borzalmairól, ami Rhaenyra vesztét okozta végül. Aegon a kerekesházban érkezett a városba, de nem fogadta ünneplő tömeg, nem zengték a nevét, vagy dobtak a lábai elé rózsát. Egyszerűen, egy rozoga kereskedő hajó fedélzetén tért vissza, aztán ugyanolyan puritán módon foglalta vissza a kastélyt. Jaehaerát az ölében tartotta és nem engedte el egészen addig, amíg a lovagjai be nem vitték a nagyterembe Aegon pedig meg nem látta Aemondot egy sétapálcával a kezében egy kicsivel Ellison mögött állva.
– Aemond - mosolygott a király és megsimította a herceg arcát ott, ahol egykor a szemkötője volt, amikor az öccse odalépett hozzá. – Látom gardróbot cseréltél - utalt az arany, viharkék ruhára, amit a herceg viselt mire Aemond megrázta a fejét.
– Csak kidobtam néhány felesleges dolgot.
Aegon bólintott és elmosolyodott. Nem hitte, hogy valaha képes volna feketére vagy zöldre nézni, ennyire hamar a harcok után legalábbis biztosan nem volt hozzá elég ereje. Megnyugtató volt a tudat, hogy nem csak ő érez így. Aemond elhúzódott a bátyjától, a király pedig széttárta a karját Ellison felé, hogy átölelhesse. A lány óriási örömmel lépett előre Aegon pedig egyből a karjaiba zárta mihelyst elég közel ért hozzá.
– Egészen kikerekedtél! Az ember azt hinné, hogy háborúban kevesebb a finom falat, de Elly, te rácáfoltál az ellenkezőjére - döbbent meg Aegon, amikor elhúzódtak egymástól. Ellison a hasára simította a kezét és elmosolyodott mielőtt kiemelte volna Jaehaerát Aegon kezei közül. A kislány azonnal átölelte és a hajába fúrta az arcát. – Eszed a fácán levest? - kérdezte viccelődve Aegon visszautalva Ellison előző terhességére, ami alatt Helaena üst méretű adagokat főzetett a lánynak. Ellison aprót horkantva megrázta a fejét.
– Jó, hogy újra itthon vagy.
– Tudom. Fogadni mernék, hogy majd' belehaltatok az unalomba nélkülem. Mármint akkor, amikor éppen nem egymásnak estetek, mint a nyulak.
Ellison behúzott egyet Aegon vállába a király pedig fájdalmat színlelve azonnal az említett testrész felé kapott, de minden problémáját elfelejtette, amikor meglátta Alilcentet a folyosó végén egy kisbabát ringatva a kezeiben.
– Anya? - kérdezte Aegon halkan mire a nő elmosolyodott, átadta a babát Aemond kezébe, majd a másik fiához sétált és egy csókot nyomott a homlokára.
Aegonból abban a percben tört ki a zokogás, amikor Alicent átölelte. Átölelte mert szerette, mert hiányzott neki, mert féltette. Annyi mindent veszítettek a háború alatt. Nem volt többé Jaehaerys, nem volt Maelor, nem volt Daeron, nem volt Helaena, nem volt Criston, nem volt Otto, annyi és annyi halál, annyi és annyi fájdalom és áldozat, de mégis... egymás ölelésében ezek a fájdalmak egy percre csillapodtak, lenyugodtak, kevésbé szúrtak és bár Aegont majd' széttépte a fájdalom és a bűntudat Alicent úgy tűnt, nem haragszik rá, úgy tűnt nem hibáztatja egyik halálért sem. A király pedig könnyekig hatódott a tudattól és csak még erősebben magához húzta az anyukáját. Egyáltalán nem érdekelte hányan nézik őket közben.
