Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ellison
Amikor a teavíz sípolva felforrt a lány megfogott egy rongyot, hogy leemelje a tűz felől a kannát. Otthon sok teát főzött, volt amikor a testvéreivel együtt sütögettek a tűz felett az őszi és nyári vadász szezon idején. Így nem szorult a szolgálólányok segítségére, ha főzésre került a sor. Egy tálcán a lány feldarabolt egy kevés gyömbért, majd belerakta a csészébe és leforrázta a forró vízzel. Amikor kész lett visszasétált az ágyhoz és leült a matrac szélére. Nem akarta felkelteni Aemondot, amíg nem hűlt ki annyira a tea, hogy fogyasztható legyen, de ilyen közelről a lány jól látta, ahogy néha összerándult vagy megremegett az arca, mintha álmodott volna valamit.
Aemond nem volt jó alvó, és még álmában se tűnt úgy mintha megnyugodott volna. Ellison végigsimított a fiú két szemöldöke közötti ráncokon, majd a homlokán és az arca jobb oldalán. A bal oldalt nem bántotta. Nem akarta, hogy a fiú esetleg megijedjen az érintéstől az arca sérült részén. A bőre kellemesen meleg volt a lány ujjai alatt és meglepően puha.
– Aemond - suttogta Ellison miközben gyengéden végig húzta a hüvelykujját a herceg ajkán. Aemondnak kellemes illata volt. Bár a lány nem igazán tudta beazonosítani, hogy mégis mire emlékezteti a leginkább olyan volt, mint a déli gyümölcsök, amiket reggelire szolgáltak fel, mint a pézsma és a gyertya viasz, mint a könyvek, a tűz és a tea összekeveredett illata. Otthonos, kellemes és biztonságos.
Ellison felemelte Aemond fejét a párnáról és kiszedte a bőr madzagot a hajából, amivel mindig összefogta, hogy ne lógjon az arcába. A Targaryenek haja olyan volt, mint a folyékony ezüst vagy mint a csillagfény, legalábbis Ellison ehhez tudta a leginkább hasonlítani. De érintésre, a belekent olajok miatt végtelenül puha és lágy volt. Sokkal puhább, mint ahogy azt a lány valaha képzelte volna. Ellison végig vezette az ujjait a haján, végigsimított a fiú tincsein
– Hé, Aemond! - szólt rá ismét halkan mire a fiú lassan kinyitotta a szemét. Ellison sosem látott szebbet Aemond égkék tekinteténél és ahogy ránézett... Ellison megrázta a fejét és az éjjeliszekrényen lévő teáért nyúlt, hogy a herceg kezébe nyomja. - Idd meg!
Aemond elhúzta a száját ahogy megszagolta a forró italt majd mély levegőt véve egy mozdulattal ledöntötte a torkán. Azonnal köhögni kezdett, ahogy megérezte az ízét az arca pedig undorodó grimaszba torzult. Ellison elnevette magát az arckifejezését látva. Olyan volt, mint a kicsi Rickon, amikor a gyógyszereit vette be, mintha csak egy nagyra nőtt gyerek volna.
– Nem ízlik?
– Ha nem tudnám, hogy a mesterek küldték azt hinném meg akarsz mérgezni - morogta Aemond a csészébe nézve teljes hitetlenséggel a hangjában, amiért a lány megmerte itatni vele a főzetet. Mintha többet várt volna a lánytól ahelyett, hogy leerőlteti ezt a rémséges kotyvalékot a torkán. - Ennél gusztustalanabbat még életemben nem ittam. Mi ez egyáltalán?
