Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Aemond
Jason Lannister csapataira a Vörös-ágnál támadtak rá a folyóvidék Rhaenyrához hűséges urai. Hiába volt a Lannister sereg jóval nagyobb, mint a rájuk támadók, jóval kevésbé ismerték a terepet. A sűrű, ragacsos iszapba mindannyian legalább bokáig merültek a nehéz páncélzat miatt, amit viseltek a folyóvidék lovagjai azonban úgy táncoltak a könnyű páncélzatban, mint a szitakötők a víz felett.
De közel sem ez volt bennük a legrosszabb. Képesek voltak úgy ölni, mint senki más a birodalomban a kétkezes technikájukkal, amit minden ütközet során használtak. Aemond serege egyre jobban beleszorult a nádasba. A katonák elbuktak a sűrű mocsárban, megakadt a lábuk az éles nádban és elvágta a kezeiket a száraz levelük, ahogy az esésüket tompítani próbálták. Valakinek a hátába, valakinek pedig a torkába állt a nád éles hegye, de sokakat a saját páncélzatuk fojtott a vízbe.
Aemond tudta, hogy vesztésre áll. A homlokán gyöngyözött a verejték és a vér. Hogy az övé vagy másé az nem különösebben számított. Életében először érezte magát esélytelennek. Kivédte ő a támadásokat, megpróbált elhajolni a felé csapó kardok elől, de a karja már megsebesült a vállánál, és az arcát is végig szántotta egy kard percekkel korábban és hiába próbált olyan gyorsan lépkedni, ahogy csak bírt a mocsárba belecuppant a csizmája, ami csak még egy támadható felületet biztosított a könnyű pácélzatú lovagoknak. Aemond már átkozta magát, amiért felvette magára a páncélt. Tudta, hogy a fémkaloda fogja a végét jelenteni és a vállain lévő köpenye. Úgy húzta a víz felé, mintha egy lovat akasztott volna a nyakába és minden egyes mozdulat kín volt benne. Csak a karjait volt benne képes aránylag gyorsan mozgatni, semmi mást. Szemben a lovag viszont úgy tűnt mintha táncolt volna a Aemond minden támadását két karddal hárítva.
A következő lépéssel Aemond bokáig süllyedt az iszapban, és a folyó mélyén lévő kövek miatt kibukott alóla a lába. Vége volt. Az előtte lévő katona felemelte a kardját, hogy lesújtson vele Aemond pedig reflexből maga elé kapta a pajzsát. De a következő pillanatban a becsapódás elmaradt. Helyette őrült, fülsüketítő üvöltés harsant a hegyen a folyóvidék lovagjai pedig előre zuhantak, ahogy átdöfte a torkukat a hegyről rájuk zúduló nyílzápor.
– Pajzsot fel! - ordította Aemond a folyóban lévő, még élő embereinek, akik egy emberként követték a parancsot. A folyóvidék lovagjai semmit se tudtak tenni a nyilak ellen, a felszerelésükhöz nem tartozott pajzs és a könnyű páncélzaton úgy hatolt át a nyílhegy, mint kés a vajon.
Kürt harsant mire Aemond felemelte a feje felől a pajzsot és talpra kecmergett a vízben levetve magáról a köpenyét, kihasználva a zűrzavart. A harcnak még nem volt vége. Megforgatta a kezében tartott kardot és egy mozdulattal átvágta az előtte álló sebesült katona torkát. A következőt maga mellett arcon vágta a kardja élével kimetszve a lovag egyik szemét majd a következő felé fordult, hogy képes legyen elég gyorsan mozdulni ahhoz, hogy kivédje a támadását. Minden annyira gyorsan történt. Bőrökbe és bundákba öltözött, nők és férfiak serege ömlött le a hegyről úgy, mint ahogy a folyó tör utat magának óriási gleccserek tetejéről. Dübörögve, üvöltve, óriási hangorkánnal minden mást elnyomva maguk körül. Még Aemondban is megállt tőlük egy pillanatra az ütő.
