Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Mielőtt belevágnánk nagyon szeretném megköszönni azt a rengeteg pozitív visszajelzést, amit küldtök. Rengeteget jelent számomra és iszonyatosan hálás vagyok!❤️ imádlak titeket❤️❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ellison
Két teljes nap telt el. Két nap Turda látogatása óta Ellison viszont még mindig nem tudta túltenni magát azon amit látott, vagyis inkább látni vélt a víz alatt.
Miután visszatért a várba az egész napot a szobájában töltötte és addig hányt - valószínűleg a fekete víz és a furcsa főzet kombinációjától -, amíg végül semmi máshoz nem volt ereje minthogy Fagy puha bundájának dőlve a kandallóban pattogó tüzet figyelje le-leragadó szemekkel.
Másnap késő délután már elég ereje volt ahhoz, hogy lesétáljon a szobájából, de a lába még mindig imbolygott a lépcsőkön. Azt se tudta, hogy hogyan ért egyáltalán vissza a várba a tópartról, mert néha két lépés után is úgy tűnt, mintha a világ megbillent volna és a vízszintes felületek is függőlegessé váltak csak hogy megakadályozzák a kecses mozgásban.
– Hulla szarul nézel ki! - jelentette ki Henry, ahogy meglátta Ellisont a lépcsőkorlátba kapaszkodni és bár a lány semmit sem szeretett volna jobban, mint bemutatni a legjobb barátjának és elküldeni egy melegebb éghajlatra a padló újra megbillent alatta és ha Henry nem kapja el valószínűleg végig zuhant volna a lépcsőn. – De tényleg. Mit csináltál?
– Tegnap... Turda meglátogatott.
– Beszélhetsz róla? - Ellison megrázta a fejét. Nem akart róla beszélni. Nem akarta felemlegetni. Nem akart egyáltalán arra gondolni, hogy milyen jövő vár rá.
Hiszen hogy tudná ő szeretni Aemond Targaryent? Hogy tudna úgy élni vele, szerelmesen és boldogan, mint a látomásában? Vele? Az apja és a bátyja gyilkosának fiával? Egy olyan emberrel, akinek az apja tönkretette és szilánkosra zúzta a családjukat?
– Hova akarsz menni egyébként? - kérdezte Henry továbbra se engedve el a lányt.
– Harlonhoz. Meg akarom kérdezni, hogy visszatért-e már a holló Sárkánykőről.
– Jól értelmezem, hogy nem ettél semmit két napja és az első utad mégse a konyhába vezet miután képessé váltál felállni az ágyból, hanem egyből államügyeket akarsz intézni? - Ellison halványan rámosolygott Henry pedig elhúzta a száját és megfordította Ellisont a tengelye körül, hogy elinduljon a konyha felé.
– Henry, tényleg nem vagyok éhes.
– Tudod, hogy miért szédülsz és vagy ilyen erőtlen? Mert a szolgálólányaid nem erőltetik beléd az erőlevest, ha azt mondod nem kérsz.
– Henry könyörgöm, bármit csak erőlevest ne!
De hiába könyörgött Ellison. Öt perc múlva már ott gőzölgött előtte az asztalon a leves. Kavargatta, kevergette, de bárhogy forgatta, bárhogy nézegette ugyanolyan gusztustalan maradt, mint eleve volt. Mellette Henry minden pletykába beavatta, amit a vár körül hallott az utóbbi napokban és csak beszélt és beszélt és beszélt, de közben le se vette a szemét Ellisonról, aki végül befogta az orrát és kanalazni kezdte a levest a szájába. Semmi se volt a világon, amit jobban utált volna az ízénél, talán csak a szagát. Volt benne minden, amit csak el lehetett képzelni és amit Henry találni tudott hirtelen a konyhában, amit aztán leöntöttek forró vízzel, így minden benne lévő főtt zöldség és gyógynövény szétnyomódott és egy se nem híg se nem sűrű, büdös lévé álltak össze. Az ezer százalék, hogy mindent ki lehetett vele kúrálni, de Ellison a legrosszabb ellenségének se kívánta, hogy megkóstolja. Edwyn régen azt mondta, hogy az északi erőleves kiijeszti az emberből a betegséget. Még a baktériumok se bírták elviselni az ízét.
