Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Ellison
Ellison tetőtől talpig ezüstben és fehérben jelent meg a lovagi tornák első napján. Mellette Aemond feketébe és téli rózsához hasonló kékbe öltözött és ahogy Ellison megkérte semmit sem tett, ami túl sok érzelem nyilvánítással járt volna. Persze még mindig közel álltak egymáshoz és Aemond sokszor hajolt a lány füléhez, hogy valahogy sikerüljön a fülébe súgnia valamit - mintha csak szerelmes semmiségeket mondana neki valójában viszont csak a lovagokat és nemeseket mutatta be a lánynak távolról, akiket Ellison esetleg nem ismert fel -, de már nem húzta magához és csókolta meg úgy mint a találkozásukkor, az első napon. Így könnyebb volt a létezés. Ezt a lány meg tudta volna szokni. Mintha csak barátok lettek volna, ismerősök, akik sokszor fogják egymás kezét. Ez ismerős volt, távolságtartó valóigaz, de ismerős és komfortos, még akkor is, ha Aemond kezének érintése a kandalló előtti beszélgetésük óta a könyvtárban megváltozott. Mintha feltöltődött volna elektromossággal a lányt a legkülönfélébb érzések kerítették hatalmába, ha a vőlegénye átkarolta a derekát, vagy az ujjbegyei hozzáértek a szoknyájához.
Jobban belegondolva még sosem gondolt Aemondra úgy korábban, mint a vőlegényére. Természetesen gondolt rá, mármint a fiúra, de az agyában sosem a vőlegény szó volt, ami elsőre beugrott. Volt déli herceg, Félszemű Aemond, az Istentelen, mindenféle gúnynév, amit a nép rákenhetett mióta megszületett, de sosem a vőlegénye. A tornák első napjának reggele óta azonban ezek a nevek eltűntek. Helyette Aemond maradt. Aemond a vőlegénye, Aemond Targaryen herceg, mindenféle gúnynév vagy sértő becenév nélkül.
A páholyba Aemond végtelen nyugalommal vezette fel a lépcsőkön mindig figyelmeztetve a lányt, ha a ruhája beakadhat valamibe és egyszer sem engedte el a kezét. Amikor felértek a herceg egyből a korláthoz lépett és integetett egyet a nép felé, akik mosolyogva és tapsolva üdvözölték őt és északi aráját. Koránt sem üvöltött úgy a tömeg az ifjú pár látványa miatt, mint ahogy Helaena és Aegon miatt tapsoltak és ujjongtak. A csendesebb fogadtatás viszont pont olyan volt, mint amire Aemond és Ellison készültek. Udvariasan meghajoltak, majd a király és a királyné felé fordultak, hogy előttük is meghajoljanak és illendően köszönthessék őket.
Bár Viserys király mióta csak leült köhögött és fulladozott ragaszkodott hozzá, hogy marad, hogy megnyithassa a tornát. Ellison egyből lesütötte a szemét, ahogy az öreg király ránézett és halványan elmosolyodott, már amennyire aszott és felpuffadt arca engedte. A lány rosszul volt tőle. Nem csak azért mert hiányzott egy karja, vagy mert szélte és hossza is körülbelül ugyanakkor volt, vagy mert olyan beteg volt, hogy úgy tűnt mintha egy erősebb szélfuvallat is eltehetné láb alól, hanem sokkal inkább azt vetette meg, akiről Daeron mesélt neki a folyosón. A fiatal "Békés" Viseryst, aki megverette a fiát. Vagy azt az embert, aki sosem vonta felelősségre a lánya fiait miután azok kivájták a saját fia szemét. "Úgyse tudta volna visszaadni a szemem, minek foglalkozott volna vele?" - kérdezte tőle az előző este Aemond. Ellisonnak az jutott eszébe, hogy egyre inkább kezd olyanná válni a teste is, mint amilyen a lelke volt.
