Golden Ashes /Aemond Targaryen/

24.

Aemond

Mire Aemond felkelt a bátyja már valamiért régen ébren volt és a mellvértjét szíjjazta magára. Helaena furcsa paranccsal engedte őket útjukra. Azt mondta, egyetlen csatában sem viselhetnek nehéz páncélzatot, ha ő és Ellison nincsenek velük. A hercegek nem értették, de úgy döntöttek, nem kérdőjelezik meg a testvérük szavait. Volt bennük valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés akárhányszor a lány ilyeneket mondott nekik. Mintha a jövőbe látott volna és mivel sok furcsa próféciája valóra vált, Aemond és Aegon vakon követték a parancsait minden alkalommal, ha ilyeneket beszélt. Így viszont máshogy kellett repülniük, mint eleve tervezték. Páncél nélkül könnyebbek voltak színigaz, könnyebben manővereztek, viszont így is statikus figurák maradtak a nyeregben - Aemond legalábbis biztosan -, akiket könnyen meg lehetett támadni akár a földről is. Aegonnak egyedül ilyenkor vették igazán hasznát. Még gyerek volt, amikor beleszeretett a zuhanás gondolatába és kialakított egy olyan főleg edzett bőrből és fémlapokból álló mellvértet, amivel repülni lehetett. Nem hordták sokszor, szinte senki se tudott róla Aegonon és a mesteren kívül, akivel együtt csinálta, de rettenetes fegyver volt, ha az ember jól használta.

Ahogy Aemond kikelt az ágyból a bátyja megfogta a vállát, rátette a szerkezetet, és rákötötte a csuklóira. Aemond közben befonta a haját, hogy ne zavarja, a csatában és levette a szeméről a szemkötőt. Reggel óta úgy fájt a feje, mint a rossz seb, valószínűleg a tegnapi hideg miatt, és minden zavarta, ami csak hozzáérhetett az arca sérült oldalához. A szemkötő nélkül szinte felszabadultnak érezte magát, mintha az anyag darab valami bilincs lett volna a fején addig a pontig, de úgy volt vele, hogy az északiak sokkal rondább dolgokat is láttak már, mint a szeme helyén lévő seb és zafírral helyettesített szemgolyó.

Ahogy Aemond és Aegon kiléptek a kapun a nemes urak már a réten várták őket maguk mellett egy hatalmas dézsa szerű kosárral, amiben utazni terveztek Deresig.

– Nem is mondtad, hogy ilyen csinos szemed van kisherceg! - mosolygott kedvesen Robert, ahogy Aemond mellé ért.

– Szeretnél úgy járni, mint Ewan?

– Szeretnél valakit Deresbe, aki nem pályázik a koronára? - kérdezett vissza Robert. – Egyébként mennyire megyünk majd magasra? Van rá garancia, hogy a szalamandra nem dob le minket a francba tíz méter után?

– Nincs. De ez az egyetlen lehetőségünk nem igaz?

– Ezzel nem dobtál fel.

– Nem is akartalak - válaszolta Aemond. – Nem ígérhetek kellemes utat. Fázni fogtok és magasabbra megyünk mint amilyen magasan valaha voltál, hogy ne látszódjunk a földről - Aemond nézte a kosárba beszálló fegyverekkel megrakott férfiakat és nagyot sóhajtott. - De... köszönöm, hogy velünk jösztök.

Robert felvonta a szemöldökét, ahogy Aemond felé fordult, mintha sosem számított volna erre a mondatra tőle.

– A királynőnk hívott minket harcba. Nem a szép szemedért álltunk mellétek. Szeretjük Ellisont, mint ahogy a bátyját is szerettük, mint ahogy az unokaöccsét is szerettük volna. De Rickon valószínűleg Deresben pusztult az apja és annak testvérei mellett, így Ellison maradt az egyetlen, akit az ősi vérszerződés értelmében megillet a korona. Tartjuk nektek Északot és ha egy nap megtámadjátok Rhaenyrát Észak egyként kel útra, hogy megöljék. Észak nem felejti el a férje tetteit, sem a fiaiét, bár lehet a bosszunk lassabb, mint ahogy azt délen megszokták.