42.

294 31 4
                                    

Ez a rész nagyon rövid, de mivel lassan már a finishben leszünk (mondom én aztán lehet még írok húsz részt) gondoltam kirakom tekintve, hogy már most látom, hogy a következő nagyon hosszú lesz. A kövivel együtt akartam aztán picit elvesztettem a fejem és hiába járok már most 3000 szónál még nem mondtam el benne mindent, amit akartam bár a szívem már ripityára törtem miatta hih xddd 

Úgyhogy jó olvasást guys! És szerintem holnap újra felbukkanok

Úgyhogy jó olvasást guys! És szerintem holnap újra felbukkanok

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Királyvár

Alicent királyné sosem tűnt életében olyan aprónak és törékenynek, mint amikor táskás, kisírt szemekkel, rabruhában, véres csuklókkal és bokákkal, rabláncaival a kezei és a lábai körül belépett ellenséges, fehérköpenyes őrei kíséretében a nagyterembe. Az ott tartózkodó nemesek, mesterek és udvari cselédek egy pillanatra eltátották a szájukat, ahogy meglátták a királynét. Többé nem volt uralkodó, nem ő volt az egyik leghatalmasabb ember a birodalomban. Nem volt semmi. Megfosztották a címeitől, a ruháitól, a szépségétől, az egészségétől... Nem volt sokkal különb, mint bármelyik rab a birodalom elszórt pontjain.

Semmi más nem volt többé, mint anya. Csak egy a több millió közül. A nemesek mégis utat nyitottak maguk között számára és sokan meghajtották előtte a fejüket, vagy biccentettek felé. Számukra még mindig királyné volt, talán már nem viselte a címet, de a szívükben még élt a férjéhez örökké hűséges, szerető királyné képe, aki egykoron volt. A zöld királyné vagy, ahogy a férje későbbi éveiben hívtak, amikor tudták, hogy többé nem a király kormányozza az országukat a szívek királynője - így nevezték a háta mögött a rengeteg adomány miatt, amit a népének osztott ki ínséges időkben. Rhaenyrának pedig eltökélt szándékává vált, hogy ettől a címétől is megfosztja. Megmutatja ő Királyvár népének milyen is a nő, akit annyira szeretnek!

Alicent térdre ereszkedett Rhaenyra előtt, mire sokan a szájuk elé kapták a kezeiket. A királynőt azonban nem rendítették meg zöld királyné szemeiben lévő könnyek.

– Mit akarsz? - kérdezte Daemon ellenségesen végignézve a királynén a felesége viszont meg sem mozdult a trónon.

– Kegyelmet - suttogta a nő reszkető ajkakkal mire a trónon ülő felvonta a szemöldökét. – Kegyelmezz meg királynő! Ha nekem nem is, a testvéreidnek. Hiszen vér a véredből mind a négy! Tartsd meg a trónodat Királyvárban, legyél te a Koronaföldek, Arryn völgye, a Három folyó által öntözött földek és szigetek királynője! A te kezedben maradna őseid összes földje...

– És a többi? - vonta fel a szemöldökét Daemon vigyorogva közelebb sétálva az egykori királynéhoz, mintha valami dögkeselyű volna.

– A Viharföldek, a Nyugat és a Síkvidék Aegonra esküdött fel. Törvény szerint a fiam földjei. Nem hozhatok döntést felettük. De a többi... a többi neked esküdött fel királynő. A Birodalom elég nagy ahhoz, hogy ketté oszthassátok még csak meg se zavarná uralmadat ezeknek a földeknek a hiánya! A gyermekeim pedig így többé nem bolygatnák fel a vizeidet. Boldogan, békében élhetne egész Westeros ki-ki a maga uralkodójával.

Golden Ashes /Aemond Targaryen/Where stories live. Discover now