Golden Ashes /Aemond Targaryen/

19.

Aemond

Az esküvő utáni vacsora egészen addig tartott, amíg a templom harang el nem ütötte a tizenegy órát. A meghívott nemesek mind ajándékokat hoztak az ifjú párnak és egyesével az összeset meg kellett tekinteniük. Dorneból egy kismadarat kaptak, amelyet fel kellett húzni az oldalán, hogy rikácsolni kezdjen és ugrálni az asztalon. Aegon felnevetett rajta és a kezébe vette, az érsek viszont ijedten kapta tőle vissza a kezét és azonnal csillagokat vetve a mellkasára mondta, hogy a játék madár a sátán műve. Aemond megrázta a fejét és felnevetett, de végül visszaadta a madarat a szolgálóknak, hogy az érsek ne zaklassa fel magát túlságosan miatta. Nyugatról Ellison arany ékszereket kapott akkora drágakövekkel rajtuk, mint egy-egy tojás. Gyönyörűen megművelt, aprólékosan elkészített munka volt Ellison pedig azonnal megköszönte őket a Lannistereknek. Keletről, Aemond és Ellison könyveket kaptak Alicent királyné magánkönyvtárából és Zephyr és Szép Helaena történetének díszkiadását rajzokkal kiegészítve majdnem minden oldalon. Aegon aranyból készített rózsaszálat ajándékozott nekik Helaenával, Daeron pedig a legpuhább kelméből készíttetett a jövendőbeli gyermekük számára takarót a kiságyba. Északról Robert összeillő kardokat hozott nekik smaragd gombbal Aemond kardjának tetején és zafírral Ellisonén. A lány azonnal megölelte Robertet, ahogy átadta az ajándékot a férfi pedig halványan elmosolyodott. Már majdnem vége volt az egész vacsorának, amikor a szolgáló, aki addig felolvasta az ajándékozók neveit újra előrelépett a faltól.

– Aemond Targaryennek, Lucerys Velaryon hercegtől, aki sok boldogságot kíván az ifjú párnak és hosszú házasságot - kiáltotta mire egy szolgáló azonnal az asztalhoz sietett és lerakott Aemond elé egy dobozt.

Az eddig kellemes, meleg légkör egy pillanat alatt változott fagyossá, ahogy Aemond elengedte Ellison kezét és kinyitotta a masnit, amit a dobozra kötöttek.

– Aemond - fogta meg ismét Ellison a kezét, de Aemond nem törődött vele hiába volt a lánynak rossz érzése az ajándékkal kapcsolatban. 

Rhaenyra hercegnő, a férje és a gyermekeik nem jöttek el Királyvárba együtt ünnepelni mindenkivel az esküvőt. Ellison ezért nem is értette, hogy miért küldtek ajándékot. Jobb lett volna, ha egészen egyszerűen csak feledésbe merülnek a mai napra, de úgy tűnt muszáj volt mindenbe belekontárkodniuk.

Aemond belenyúlt a dobozba és egy apró figurát emelt elő belőle. Egy kismalacot - döbbent rá Ellison egy pillanat múlva. Egy szárnyas kismalacot. Aemond elmosolyodott, ahogy megforgatta a kezében a játékot.

– Amikor az ember már azt hinné, hogy az unokaöccsei nem tudják meglepni... - mondta Aemond vigyorogva és megrázta a fejét. Alicent elhúzta a száját, ahogy az ajándékra nézett, de ahogy el akarta venni Aemond kezéből a malacot a herceg visszarántotta azt magához. – Ez az enyém. Nekem címezték.

– Nem kell elfogadnod.

– Annak a gyereknek szóló ajándék ez, aki egykoron voltam - magyarázta Ellisonnak Aemond úgy hogy mindenki hallja, Aegonban pedig mellettük megállt az ütő, ahogy ránézett a figurára. - A fiúnak szól, aki meg akarta hódítani Essost - mosolygott a lányra majd az asztalon lévő poharáért nyúlt és felállt a székéből. - Emelem poharam unokaöcséimre Jacerys hercegre és Lucerysre, akik bár nem tudtak ma eljönni, nélkülük sosem váltam volna a férfivá, aki most vagyok.