Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Bocsi, hogy eltűntem, csak egyetem meg az élet közbejött, de nagy, batár fejezetet hoztam kárpótlásul. Jó olvasást! <33
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Ellison
– Bár az udvar őszintén reméli, hogy Corlys Velaryon nagyúr felépül sebeiből, ránk hárul a komor feladat, hogy eldöntsük, ki örökli Hullámtörőt. Segítőként a király hangján szólok ez ügyben és más ügyekben is. A korona meghallgatja a kérelmeket - mondta Ser Otto és helyet foglalt a vastrón lépcsői elé, a számára kihelyezett fából készült trónuson. - Ser Vaemond a Velaryon házból!
Ellison unottan állt Helaena és Alicent királyné között, míg Aemond Aegon mögött foglalt helyet, onnan bámulta gyilkos pillantással a nővére mögött rejtőzködő, barna hajú fiút. Valóban szégyen volt, már csak ránézni is. Minden tekintetben elütött a nevelőapjától és az anyjától is és nem csak ő, de a mellette álló, magas és izmos bátyja is.
Amíg Vaemond beszélni kezdett Ellison tekintete inkább a fiatalabb fattyút tanulmányozta. Lucerys többet ficánkolt a ráirányuló pillantások kereszttüzében, mint egy partra vetett hal. A keze a kardja markolatára csúszott, majd elengedte. A nevelőapjára nézett, majd inkább vissza az anyja tarkója felé, mintha menekülni próbálna, mintha ők lennének az ajtók a börtönéből, vagy ablakok, amelyeken át még ha kiszabadulni nem is tud, de kitekinthet a világra, egy világra, aminek a gondolatába kapaszkodhat egy életen át. Egy álomra. Ez volt hát a fiú, aki elvette Aemond szeme világát, ez volt hát a gyerek, akit sosem ért a tettei miatt büntetés. Valahogy látszódott az arcán. Túl ártatlan volt a családjához képest, mintha már annyira magára öltötte volna az áldozati bárány szerepet, annyira megszokta volna már, hogyha megrebegteti a tehén szemei körül lévő hosszú szempilláit egy pillanat alatt minden bűne megbocsájtatik, hogy még ilyen komoly dolgokban is - mint az örökösödés - megpróbálta kijátszani ugyanazt a lapját a pakliból. Ellison szinte fizikálisan rosszul volt tőle. Legszívesebben odalépett volna hozzá, hogy felrázza, hogy bármi apró érzelmet, haragot, bánatot, csalódást, akármit az arcára erőltessen ezen a gusztustalan kétségbeesettségen kívül.
Kár - gondolta Ellison elhúzva a száját, amikor a tekintete összeakadt a gyermek arcú fiúval. Kár, hogy az istenek ma valószínűleg nem az ő javára forgatják majd a kereket. Neki legalábbis. Ellison biztosan nyugodtabban fog a szobájában sétálgatni éjszaka a város kikötőit figyelve az ablakból miután Aemond nyugodtan elalszik tudván, hogy Vaemond Velaryon Aegon trónigényét támogatja majd a flottájával. Így kellett lennie. A hajók még egy inkompetens parancsnokkal is rettenetes fegyverek voltak. Királyvár képtelen lett volna a rájuk szerelhető ágyúk lövéseitől, és a sok vérengző kalóz elől megvédeni a kapukat.
– ...Tiszta, megkérdőjelezhetetlen Velaryon vér folyik az ereimben - mondta Ser Vaemond és talán folytatta is volna a tiszta, sós vérét dicsérő prózáját, ha Rhaenyra hercegnő beszélni nem kezd.
