Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ellison
Az első néhány nap nehéz volt. Alig két héttel a szülés után Ellison még mindig erőtlen volt, gyenge és sokkal többször kellett megállnia pihenni, minthogy az a kíséretének szükséges lett volna. Tziporah és Serena nem siettették, annyiszor álltak meg pihenni, ahányszor csak tudtak, de Ellisont végtelenül idegesítette a gyengesége. Mindig jó erőben lévő nő volt. Gyakran járt a terhessége előtt edzeni, amíg pedig Északon élt szinte ki se szakadt a lova nyergéből. Hogy lehetett mégis ennyire erőtlen? Mikor lett ennyire gyenge? Miért nem bírta a tempót úgy, mint Serena és Tziporah? Királynő volt az istenek szerelmére, farkas, Stark, maga a tél, hogy vezethetett volna seregeket ilyen erőtlenül?
– Szeretnél pihenni? - kérdezte tőle Serena mikor valahol Alkonyvölgy körül járhattak három egész napos séta után durván letérve a Királyútról és a főcsapásokról az erdő mélyébe vetve magukat, hogy még véletlenül se találhassa meg őket senki, ha esetleg Rhaenyra utánuk küldött valakit. Egyébként is ellenséges területen jártak. Alkonyvölgy Ellison utolsó információi szerint nem esküdött fel Aegonra, de Rhaenyrára se, és hiába maradtak így semlegesek a lány jól tudta, hogy az itteni pénzéhes emberek egy pillanat alatt átadnák őket Rhaenyrának az első adandó alkalommal.
– Nem - felelte Ellison összeszorított fogakkal. – Semmi bajom.
Tziporah Ellisonra nézett majd Serena felé kapta a fejét, aki aggódva figyelte a nővére minden mozdulatát. A szemében csak féltés lángolt, ahogy azt figyelte, ahogy Ellison elfehéredő ujjakkal a fák törzsébe markol, hogy felhúzza magát az emelkedőn. Egyikőjük sem tudta elképzelni, mekkora fájdalmat élhet át a királynő, de semmit sem voltak képesek tenni, hogy enyhítsék a szenvedéseit. Ellison úgy érezte, mintha az egész teste lángolna a fáradtságtól, szédült, a szemei előtt állandóan fekete pöttyök úsztak, néha olyan sűrűn, hogy teljesen elvakították mielőtt újra kitisztult volna a kép, a gyomra fel-le liftezett, összecsavarodott, majd kicsavarta magát folyamatos rosszullétet és gyengeséget biztosítva így a lánynak. Talán az se tett túlságosan jót, hogy esténként csak azt tudták enni, amit Serena nap közben fogott egy szúrós karóval - amely egyben az egyetlen fegyverük is volt az Ellison combjára szerelt dísztőrön kívül -, és különféle bogyókat, amelyeket Tziporah talált nagy nehezen a bokrokon, amelyek mellett elhaladtak.
A koplalás nem tett jót egyikőjüknek sem. Lassan, de biztosan túl gyengék lettek ahhoz, hogy elég erejük legyen elfutni bármilyen hirtelen támadástól így hát még jobban bele kellett olvadniuk az erdőbe. Bár Ellison ragaszkodott hozzá, hogy a húga és Tziporah ugyanakkora részt kapjanak minden étkezésükből és nem tudott mit kezdeni a bűntudattal, ami a lelkét marta, amikor egy hosszú nap után egyedül ő tudott enni egy keveset Tziporah mindig igyekezett felvilágosítani arról a tényről, hogyha nem eszik azzal veszélybe sodorja a fiait. Nem volt szép dolog így rávenni Ellisont az evésre, de nem lehetett vele mit tenni. Mindannyian tudták, hogy a királynőnek senki sem volt fontosabb, mint Caden vagy Aerion.
