Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Ellison
– Corlys Velaryon meghalt? - vonta fel a szemöldökét Ellison, ahogy meglátta a kistanács megbeszélésének harmadik pontját.
– Tudtom szerint él, mint hal a vízben - vonta meg a vállát Aemond.
– Eh, az a vén fóka örökké fog élni. Életben tartja az ereiben lévő só még akkor is, ha már lassan úgy fog kinézni, mint egy két hetes vizihulla - forgatta meg a szemét Aegon.
– Aegon!
– Anyám? - vonta fel Aegon a szemöldökét.
Semmi rosszat nem mondott csak a nyilvánvaló igazságot. Miért volt ezt olyan nehéz elfogadni? Corlys Velaryon a legjobb indulattal is már két lábbal a sírban volt, épp csak nem feküdt még bele. A vérláz nem tartozott a könnyen gyógyítható betegségek közé, ami miatt az állapota egyre rosszabbá és rosszabbá vált. Nem volt hát csoda, hogy a Hullámtrón öröklése ismét terítékre került. Mikor máskor került volna, ha nem most, amikor annyi év után Ser Vaemond újból felbukkant a láthatáron? Valahogy várható volt. Főleg mivel Vaemond egyetlen egy esélyt sem szalasztott el soha, hogy kétségbe vonja Corlys józan eszének meglétét és Lucerys örökösödését.
– Csak azért kérdezem, mert a következő pont Lucerys Velaryon örökösödése. Azt hittem, hogy ő a Hullámtrón örököse.
– Ő is - felelte Alicent.
– Így hal hát ki a Velaryon család, egy fattyúval a trónján - rázta meg a fejét Aegon.
– Ez nem változtat a tényeken - mondta Otto Hightower előredőlve az asztalon összekulcsolva a kezeit. - A lényeg most az, hogy Rhaenys uralkodik Hullámtörőn, aki egy nő. Vaemond pedig ki nem állhatja, ha nők dirigálnak neki, azt pedig még kevésbé, ha igazságtalanságot tapasztal - Aegonra nézett, aki erre nagyot nyögve hátradőlt a székében, mint aki már halálosan únja tulajdonképpen az egész életet.
– Mi közöm van nekem ehhez? - kérdezte a legidősebb Targaryen testvér. – Vaemond szövetségével akarod megszerezni a Velaryon flottát nagyapa? A király sosem menne bele, hogy a gyönyörű, fantasztikus, tehetséges, édes és kedves unokácskája helyett Vaemond kapja meg a trónt. A hapsi amúgy is huzatos. Teljesen el van borulva az agya. A kezébe adni a Velaryon flottát olyan lenne, mint ágyúhoz állítani egy öt évest.
– És Luceryssel jobb volna? Egy tizenhét éves gyerekre hagyni jobb volna az ország legnagyobb tengeri haderejét? Egy gyerekre, aki mindig az anyja oldalán fog állni Aegon? Szükségünk van egy flottára. Királyvár sebezhető nélküle a kikötők felől.
– Vannak sárkányaink. Elpusztíthatjuk őket. A fa könnyen lángot kap még akkor is, ha vízen van - mondta Aemond az asztalon lévő malachit golyót piszkálva maga előtt.
Ellison nagyot sóhajtott és letámaszkodott a kezével az asztallapra. Nagyon fáradt volt. Nem csak a kistanács miatt, vagy azért mert Aemonddal majdnem egész este ébren voltak, hanem mert a hasában növekvő kisbaba mióta csak elkezdett megmutatkozni a lány egyre könnyebben fáradt el. A mesterek és a szolgálók szerint teljesen normális dolog volt, hogy nem alszik úgy, hogy képes legyen kipihenni magát teljes mértékben, ez viszont nem olyasmi volt, aminek Ellison annyira örült volna. Rendben, hogy normális, de az ő élete mikor lesz újra normális? Mikor mehet majd lovagolni és vívni? Mikor mehet hosszabb sétákra vagy futni? Egészen addig, amíg nem lett túl fáradt az edzésekhez észre sem vette mennyire a napi rutinja részét képezték. Ellison Aemond vállára hajtotta a fejét és nagyot sóhajtott.
