Golden Ashes /Aemond Targaryen/

29.

Aemond

Aemond nem tudott elaludni. Nem az ikrek miatt, Aerion és Caden hangtalanul nyamnyogtak az ágyukban és egészen azóta, hogy Ellison megetette őket aludtak, mint a bunda. Aemond kisimította az izzadt tincseket Ellison arcából, ahogy lenézett a fejét a mellkasán pihentető lányra. Hosszú hónapok óta nem aludt ennyire nyugodtan. Mióta terhes lett csupán néhány órányi alvást tudott magára erőltetni, és néha azokból a rövid álmokból is sikítva, a torkát szorítva ébredt, megpróbálva magát minél hamarabb kimenteni a takaró alól. A szobában uralkodó nyugalom ellenére azonban Aemond szemére nem jött álom. Már éppen felállt volna az ágyból, amikor Ellison hirtelen összevonta a szemöldökét és megszorította Aemond oldalát.

– Aerion... - suttogta a lány alig hallhatóan és még közelebb nyomta Aemond mellkasához az arcát.

– Alszik - súgta vissza Aemond azonban úgy tűnt Ellison nem volt teljesen elégedett ezzel a válasszal.

– Patkányok - a herceg megemelte a fejét a párnájáról, ahogy a lány mantraként kezdte ismételgetni a szót. – A patkányok voltak, a patkányok...

Aemond nem tudta mit mondhatott volna erre Ellison arca azonban egyre ijedtebb kifejezést öltött, Aemond oldalán pedig egyre durvábbá vált a szorítása.

– El - simított végig Aemond újra Ellison arcán a lány azonban nem fejezte be a motyogást. – Ellison! - rázta meg egy kicsit erősebben Aemond mire a lány szemei kinyíltak és azonnal felült a matracon. Nem kapott levegőt. Annyiszor csinálta ezt - babrált a dereka körül, mintha csak egy szíjat szeretett volna eloldozni -, miközben szinte fuldoklott a pániktól, hogy Aemond már rutinos mozdulattal fogta meg a kezeit mielőtt a pánikolása közepette felsértette volna a bőrét, mint az első néhány alkalommal. – El! El, nézz rám! Csak rosszat álmodtál - mondta neki Aemond halkan. - Csak rémálom volt. Nincs semmi baj. Semmi baj!

Ellisont azonban nem lehetett ilyen könnyen meggyőzni. Amikor a lány elfordult Aemondtól és kikelt az ágyból a herceg tudta, hogy ez az este is egy lesz a nehezebbek közül.

Észak királynője idősebb fia ágyához sétált és széttárta a baldachint felette, hogy megbizonyosodjon róla, hogy lélegzik és hogy életben van, majd a kiságy keretébe kapaszkodva letérdelt a földre. Aemond követte a példáját és átkarolta a lányt halkan hümmögve és csittegve neki, amíg teljesen meg nem nyugodott. Annyiszor csinálták már ezt - ültek összekapaszkodva a köveken az ágyuk előtt -, hogy Aemond biztos volt benne, hogy néha a teste már teljesen automatikusan cselekedett és néha az egészet átaludta. Mindenesetre biztos volt benne, hogy nagyon sokszor nem ébredt fel teljesen, amíg Ellisont próbálta megnyugtatni, csak később, amikor a lány fel akarta húzni a földről, hogy Aemond visszamehessen az ágyba.

– Kérlek... - suttogta a lány alig hallhatóan Aemond fülébe még közelebb húzva magához a herceget. – Kérlek, ne engedj el!

Aemond közelebb húzta magához Ellisont egyik kezét a derekára a másikat a hajába vezetve, hogy a lány a vállára hajthassa a fejét.