Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ellison
Ellison amennyire szerette volna magához ölelni, ugyanannyira szeretett volna távol maradni Aemondtól. Az egyik fele sírni tudott volna a megkönnyebbüléstől, hogy visszatért Északról, át akarta ölelni, megcsókolni, kibontani, majd befonni a haját, a mellkasára hajtani a fejét, hogy hallja a szíve dobogását, ami mindig megnyugtatta, csak szerette volna... szeretni. Teát főzni neki a fejfájására, a kezeibe fogni a kezét és megpróbálni felmelegíteni az északi hideg után, olvasni neki, mint amit oly' sokszor tett, ha Aemond szeme már túl fáradt volt hozzá. Megtett volna bármit csakhogy a közelébe lehessen, hogy érezze, hogy él, hogy megnyugtathassa magát, hogy minden rendben lesz és minden rendben van. A másik fele azonban...
– Megölted Lucerys Velaryont - mondta Ellison, ahogy a kerekesház mozgásba lendült az úton, Aemond pedig kinézett az ablakon nem is foglalkozva a felesége szavaival. – Aemond...
– Visszaszereztem a koronádat, nem? - kérdezte a herceg sokkal durvább hangon, mint szerette volna eleve. - Ha láttad volna, hogy mit tettek Deresben, te is megértenéd.
– Levágtad a fejét és kivájtad a szemét.
Aemond felvonta a szemöldökét, mintha csak azt mondta volna, hogyha Ellison nem mondja, sose jött volna rá mit tett, a lánynak viszont egyáltalán nem tetszett a stílus, amivel Aemond próbált kommunikálni vele.
– Mindig azt mondtad, hogy azt szeretted volna, ha az emberek beállnak mögéd, felnéznek rád és tisztelnek. Hadvezér akartál lenni Aemond!
– Úgy mondod mintha már nem lehetnék az többé - morogta a herceg megforgatva a szemét.
– Ki támogatna egy elátkozott embert? - kérdezett vissza azonnal Ellison szinte pofon vágva a szavaival a herceget. - Megölted Luceryst. Azt emberek azt fogják mondani...
– Nem érdekel mit fognak mondani! - kiáltott fel elvörösödve Aemond a dühtől. - Megérdemelte. Ha ezer halált halna is megérdemelné. Megcsonkított, megvakított, megalázott engem, téged, a családod... Elhoztam neked az Elsők koronáját, a tiéd a családod ősi pallosa. Megtettem, elhoztam, megmentettem a feketéktől úgyhogy ne merj nekem arról papolni hogy nem volt etikus meggyilkolni az unokaöcsém! A háborúk kegyetlenek. Előbb vagy utóbb meg kellett halnia.
– Gyerek volt még Aemond!
– Egyetlen egy évvel, ha nem egy féllel voltunk idősebbek, mint ő, amikor összeházasodtunk. Mi nem voltunk gyerekek? Ránk ránk lehetett kényszeríteni a felnőtté válást, hogy elvegyelek, hogy hozzámjöjj, hogy akaratod ellenére elszakítsanak az otthonodtól? Hogy akaratom ellenére... - Egy pillanatra megakadt, de sosem fejezte be a mondatot, csak, mintha már a gondolat is, amelyet hangosan közölni akart szinte árulásnak minősült volna lehajtotta a fejét és sokkal nyugodtabb hangon folytatta, mint azelőtt. - Mi nem számítottunk? Csak Lucerys Velaryon?
