Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aemond
Amikor Deres elég közel, belátható távolságba került Aemond megsarkantyúzta az almásderes csődörét és felmagasodott a nyeregben, hogy a gyönyörű szürke paripa úgy suhanhasson, mint a szélvész. Jobban senki se tudta megülni Királyvárban a lovat, mint ő. Még mielőtt sárkány lovas lett volna az anyja hatalmas vágya volt, hogy tanulja ki a lótenyésztés művészetét - valószínűleg azért, hogy a testvére kegyetlen viccei a sárkánytalanságáról ne essenek neki annyira szörnyen. Aemond hat éves korától ott volt minden csikó születésénél, amikor pedig felnőtt együtt rodeózott a többi istállófiúval, amíg megpróbálták betörni az új lovakat. Szóval jöhetett szél, fagy, jég, felperzselt föld és eső, jöhetett bármi földi csapás Aemond sose esett ki egy ló nyeregéből se tizennégy éves korától. Főleg nem olyan északi barmok nyergéből, mint a csődör, amin lovagolt. Az itteni lovak zömökök voltak, vastag szőrűek, viszont talán a patájuk kialakítása miatt sokkal gyorsabban tudtak közlekedni a jégen és hóban, mint azok a pompás paripák tették volna, amikhez Aemond szokott. Azoknak megcsúszott volna minden lépésüknél a lábuk és Aemond biztos volt benne, hogyha az otthoni lovai egyikén lovagolt volna végig így a havon és jegen már régen nyakukat törték volna mind a ketten.
A vár elé érve lelassított és megpaskolta az állat nyakát köszönetképp a problémamentes út miatt. Robert és Ewan alig egy perc múlva csatlakoztak hozzá.
– Legközelebb, ha úgy kezdesz vágtázni, mintha maga az ezer arcú halál lenne a hátad mögött azért szólj ránk kisherceg! - kérte Robert megálljt parancsolva a pónijának.
– Ki fogom köpni a tüdőm! - nyögött fel Ewan a derekára szorítva a kezét. - Nem való nekem ez a gyors vágta, készen álltam találkozni az istenekkel az első néhány perc után. Még most is, hacsak valamelyikőtök le nem segít a nyeregből!
– Látod? Ezt mondtam. Állandóan sopánkodik - bökte oldalba Robert Aemondot a rókaképű felé bökve a fejével.
– Én innen már csak zuhanva távozok sehogy máshogy - folytatta Ewan kitartóan meg se hallva Robert csipkelődését. - Kecsesség, elegancsia, finomság? Mit nekem!
– Elegancia - javította ki Aemond mire Ewan a vállára csapott. Ha nem lett volna rajta millió réteg ruha talán még meg is érezte volna. Így viszont? A mozdulatot látta, de a csapás eltűnt valahol a két medvebőr alatt.
– Szarok rá, hogy mondják! Legyetek jó barátaim és szedjetek le a lóról, jó? - a két fiú csak megrázta a fejét, ahogy lassú lépésre ösztökölték a lovaikat Ewan pedig ijedten kapott a lova nyaka után, mikor az elindult a másik kettő után. - Hé, ne hagyjatok itt!
Aemond és társasága a királyi kíséret előtt vonultak be lassú léptű lovaikkal Deres várába. Deres még Királyvár kastélyához képest is hatalmas volt, mert amíg a Vörös erőd égbeszökő tornyaival egészen a felhőkig felért, addig Deres vára óriási területet fedett le hatalmas tornyaival és vastag falaival. Így sokkal nagyobbnak tűnt mint a másik. Arról nem is beszélve, hogy a vár a hegy vonulatait követve épült, szinte már az azt körülvevő hegyek része volt, amik ha lehet csak még magasztosabb megjelenést kölcsönöztek neki. De valóban csak vár volt, nem kastély. Nem volt benne semmi kastélyokra jellemző báj és kecsesség.
