Golden Ashes /Aemond Targaryen/

Plusz rész

Ez a könyv éppen ma lett egy éves és a mai napig nagy hatással van rám. Nem csak a történet vagy a szereplők, de az emberek is, akiket megismerhettem miatta, a követőim, akik szerették ezt a könyvet, minden üzenet, minden komment, minden csillag. Bár a történetet már jó régen lezártam, szerettem volna veletek megosztani ezt egy amolyan születésnapi ajándékként. Remélem tetszeni fog és köszönöm mindenkinek, aki valaha időt szánt erre a történetre!

A gyerekek nevetve rohantak végig a réten magasra emelve a lábaikat a derékig érő fűben, ahogy sárga, lila, fehér és kék virágokat gyűjtöttek a kezeikbe. Néhány helyen a fű olyan magasra nőt, hogy az apró hercegek és az ibolya szemű kislány teljesen eltűntek a zöldben csak hogy utána nevetve és mosolyogva bukkanjanak fel ismét. Órák óta játszottak már így és egyikőjük sem nézett ki úgy, mintha valaha meg tudnák unni. Ha elfáradtak felmásztak a rét szélén álló girbe-gurba fákra, ahol a kislány sárga virágokból koronát font a fiúk arany hajába a sajátjára pedig kéket készített fűből és nefelejcsekből, amiket a réten szedett.

Ellison ajkaira halvány, puha mosoly kúszott, ahogy őket nézte és kicsit jobban az őt ölelő karok közé fúrta magát. Aemond mosolygott mögötte. Zafír szemében visszatükröződött a nap égető fénye miközben Ellison hajába csókolt időről időre. Hosszú, hosszú ideje nem volt már idejük arra, hogy együtt tölthessék a napot. Csak ők millió szolgáló és nemes éles tekintetének kereszttüze nélkül. Ellison látogatása Északon jóval hosszabb ideig tartott, mint tervezték és bár Aemond kétszer is felutazott hozzá és a gyerekekhez a hegyekbe szinte lehetetlen volt a rengeteg teendő között időt találniuk egymásra.

Ellisont elfoglalta, hogy rendet tartson az északi nagyurak között, ellenőrizze a Fekete Várat és az Éjjeli Őrség testvéreit. A nagyurak problémái heteket, a falra tett látogatás egy egész hónapot vett el tőlük. Aztán persze foglalkoznia kellett az adókkal, a restaurációval és a gyerekek tanításával. Csak azért, mert a fiai és a lánya Délen születtek nem voltak kevésbé Északibbak, mint egy ott nevelkedett. Az anyjuk az elsők nyelvén szóló dalokat énekelt nekik lefekvéskor, történelmet, hittant, filozófiát, irodalmat tanított nekik. Serena – Észak királynőjének húga – naphosszat foglalkozott azzal, hogy Sybnek minden szükséges tudást megtanítson, amire egy északi hercegnőnek szüksége van. A fiúkat Frode tanította imádkozni és Robert Cerwyn okította kardforgatásra. A gyerekekre órák vártak pirkadattól alkonyatig akárhányszor Északon voltak, Ellisonra millió teendő, Aemondra pedig a megfázás, a köhögés, a lázgörcs. De ha éppen nem volt beteg gyakran látogatott a Dereshez közeli téli faluba, hogy az emberekkel beszélgessen, lóvásárokon vegyen részt és ő volt az első, aki felvetette, hogy minden téli faluba építsenek iskolát. Délen sok lett a mester a harcok után, Északon pedig a gyerek miután a katonák hazatértek a tél után. Logikus gondolatnak tűnt, hogy bevezessék az iskoláztatási rendszert Északon ugyanúgy, mint Dél nagy részén. Ellison pedig belement, de ezzel csak még több feladata lett.