Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aemond
– Szóljatok a mestereknek! - kiáltotta Aemond holt sápadt arccal. - Hívjátok a mestereket!
Ellison zokogott mire Aemond megmászta vele a palota lépcsőit és úgy kapaszkodott a férje vállaiba, hogy attól félt, eltöri őket. Aemond azonban nem panaszkodott. Még csak fel se szisszent csak ment előre töretlenül a folyosón. Mögöttük Alicent rohant és mihelyst beérte Aemondot az egyik fordulóban a fia karjára tette a kezét.
– Tedd le! - parancsolta ellenkezést nem tűrő hangon. Aemond viszont megrázta a fejét, nem akarta, hogy a felesége még nagyobb fájdalmat éljen át mint eleve kellett neki. Nem volt az az isten az égben, hogy letegye. - Engedd el az istenek szerelmére! - kiáltott Alicent Aemondra. - Többet ártasz vele, ha a kezedben tartod, mint használsz. Tedd le!
Ellison bólintott egyet, amikor a fiú megkérdezte tőle, hogy biztos szeretné-e, hogy letegye, de egyből a hasához kapta a kezét, ahogy Aemond végtelen gyengédséggel leeresztette a földre. Alicent a lányra mosolygott és megszorította a kezét. Volt valami különösen megnyugtató abban, ahogy a vörös hajú királyné rámosolygott, mert ő is sokszor átélt már ilyen fájdalmat, jól tudta, min megy át, a lány pedig korlátlanul megbízott benne. A Királyvárban töltött idő alatt sok időt töltöttek együtt. Még ha nem is második anyává, de valami hasonlóan gondoskodó és megbízható személlyé vált Ellisonnak, akihez bátran fordulhatott bármilyen gondja volt, vagy ha bármiben segítség kellett neki. Alicent volt az első, aki felfedezte a terhességét is, és felüdülés volt vele lenni, gyerekekről, gyereknevelésről, a hit szeretetéről beszélgetni vele és Helaenával, hiába nem hitte Ellison korábban, hogy bármi hasonló valaha is érdekli majd. Most mégsem tudta megnyugtatni teljesen Alicent gyengéd mosolya.
Annyit veszített az utóbbi időben... Lehet, hogy Derest visszaszerezte neki Aemond, lehet, hogy immár Észak királynője volt, de milyen áron? Egyetlen egy családtagja sem maradt életben. Senki sem élte túl a deresi pusztítást. Ellison pedig rettegett. Talán jobban, mint valaha. Nem veszíthette el a gyermekét is. Az egy olyan veszteség lett volna, amelyet nem lett volna képes túlélni.
– Meg fog halni, el fogom veszíteni őt is - suttogta a lány alig hallhatóan, mire az anyósa megrázta a fejét és intett Ellisonnak, hogy utánozza a lélegzetvételeit. Ki és be. Mély levegő be, nagy sóhajtás ki. Újra és újra, amíg a lány magától is képes lett rá.
– Mikor folyt el a magzatvíz? - kérdezte Alicent Aemondot.
– Hét-nyolc perccel ezelőtt?
– Még túl korai - rázta meg a fejét Ellison Aemond pedig úgy érezte menten elhányja magát idegességében. A keze remegett, mint a nyárfa levél a gyomra pedig fel és le és fel és le liftezett soha meg nem állva. Akármilyen isten is tartotta két lábon Aemond hálás volt neki, mert egyébként biztos volt benne, hogy ott helyben összeesett volna. - Túl korai... - suttogta Ellison újra és újra egyfajta mantraként.
