Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Sárkánykő
Talán a harmadik napon, talán a negyediken történt Aegon szökése után, hogy a nyílt tengeren hánykódó kicsi csónak partot ért Sárkánykő délnyugati oldalán egy olyan sötét barlangban, ami úgy tűnt egyenesen a pokolba vezet. Jaehaera félt a sötétben, így a fény nélküli világban megrémítette minden nesz és minden apró hang. Aegon alig győzte megnyugtatni, hogy semmi baja nem eshet, amíg együtt vannak. Semmi az égvilágon. A kislány csakis az apján lévő szőrme kabátot szorítva bírt végül mégis elaludni, arra kérve Aegont, hogy énekeljen neki egy altatót. Aegon nem bírt énekelni. Jaehaerys temetésén minden dalt kiénekelt magából, amit valaha a szívében őrzött, de mesélni tudott, Jaehaera pedig úgy tűnt azokkal is beéri, ha az apja unikornisokról és tündérekről beszélt, amíg el nem aludt a fekete homokban.
Aegonnak a rejtőzködésük harmadik napjának hajnalán furcsa előérzete támadt. Mintha valaki figyelte volna. A sötétből, az árnyékokból, mintha maga az Idegen nézett volna rá. Aegon felült, maga mögé tolva Jaehaerát, aki mintha szintén megérezte volna a rájuk leselkedő veszélyt, azonnal az apja vállához bújt, attól is félve, hogy levegőt vegyen. Azonban ezt az Idegent Aegon ismerte. Tudta, hogy kihez tartozott a morgás, az ajkaira pedig akkora mosoly kúszott, amitől az egész arca fájt.
– Öreg barátom! - üdvözölte Aegon a sötétből előbukkanó arany sárkányt, amely a barlang rendszer egy másik bejáratán át mászott át a sötétben, hogy üdvözölje a barátját.
Aegon felnevetett és széttárta a karjait mire a sárkány aprót mordulva közelebb lépett hozzá megszaglászta és aztán, mint egy nagyra nőtt kutya Aegon mellkasához nyomta a fejét, hogy a király megvakargathassa a feje alját és egy puszit nyomhasson a homlokára.
– Drága barátom! - suttogta neki Aegon újra és újra Jaehaera szeme pedig óriásira nyílt, amikor meglátta a sárkányt és felnevetett, amikor rájött, hogy Sunfyre az.
– Nem haltál meg! - mosolyodott el a kislány boldogan és bár annyi bátorsága nem volt, hogy megsimogassa ő is az óriási, törött szárnyú szörnyet tapsikolva kimászott az apja mögül, hogy megnézhesse a sárkányt. De a mosoly lekonyult az arcáról, amikor az állat szárnyához lépve meglátta a már összeforrt lyukakat a hártyás bőrön. Membránon átderengett a fény, de jó pár helyen akkora lyukak voltak rajta, mint Jaehaera keze vagy feje. – Apa... - nézett hátra a kislány Aegon pedig azonnal felékapta a fejét, hogy megtudhassa mi baja van. – Lyukas a szárnya.
Aegon visszanézett Sunfyrere, és mintha az állat elszégyellte volna magát a kislány kijelentésétől oldalra hajtotta a fejét, hogy ne kelljen Aegon szemébe néznie.
– Velem se volt gyengéd a háború - mondta Aegon halkan a sárkánynak, mire az állat felé fordult és egy kicsit oldalra döntötte a fejét, mint egy nagyra nőtt, kíváncsi kölyök kutya volna. Aegon kicsit küzdve az anyaggal kibújt az ingéből, hogy Sunfyre megnézhesse. A király testén a bőr több helyen is csúnyán és fodrosan nőtt vissza, sokkal vörösebben, mint Aegon eredeti bőrszíne, sokkal erősebben és durvábban, mint amilyen bőrnek eleve kellett volna lennie. A legrosszabb állapotban a bal karja volt, azon is a vállánál, mert hiába próbálták a lehető legóvatosabban kiszedni az égési sebből a mesterek a király páncélját az anyag néhol beleolvadt a sebbe. – Én se vagyok már olyan helyes, mint voltam - mondta Aegon.
