Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ellison
Odakint hónapok óta először már egy hete nem esett a hó. A szél sem fújt már olyan jegesen, mint amikor Ellison megérkezett Deresbe hat hónappal korábban kezében a gyerekeivel. Még mindig olyan hideg volt, hogy az ember halálra fagyott odakint egy szempillantás alatt, ha nem figyelt, de a vének szerint már feltámadtak a vörös szelek meleget és olvadást hozva magukkal.
A vár rémes állapotban volt. A falakat korom és száraz vér borította. Még úgy is, hogy Robert és néhány embere ott maradtak miután Aemond és Aegon visszafoglalták a várat és a férfi magára vállalta a feladatot, hogy minden halottnak északiakhoz méltó temetést ad, és megpróbálja rendbe tenni a várat a falak sok helyen javíthatatlanságig rongálódtak, egy torony félig beomlott, egy másik teljesen leszakadt így a javítások nem lettek készen, mire leszállt a hosszú éjszaka. Ellison nem bánta, volt idejük rendbe tenni a kisebb, esztétikai gondokat, annak viszont örült, hogy egyetlen testvérét sem kellett holtan látnia, örült, hogy Robert tisztességesen eltemette őket a föld alatti kriptába, hogy nyugalomra találhattak már azelőtt is a másvilágon, hogy Ellison Deresbe érkezett volna.
A királynő az ablakban állt, a kezében Cadent ringatta és halkan dúdolt miközben az égen lévő színes fények cikázását figyelte.
– Nézd csak! - mutatott az ég felé, Caden pedig a türkiz fény felé fordította a tekintetét, amely úgy tekergett az égen, mint az anyja történeteiben a kígyó, aki körbe ölelve a földet forgatta a bolygót, hogy az éjt mindig nappal kövesse. – Még annyi év után is... apád felé mutat.
– Appa! - mondta Caden mosolyogva mire Ellison megpuszilta a homlokát. Kisebbik fia felnevetett, de az égen cikázó színes fény sokkal jobban érdekelte, mint az anyja. Kis kezét az ablakhoz nyomta, mintha szerette volna megfogni az északi fényt, majd frusztráltan rá csapott párszor, amikor nem tudta mielőtt Ellison egy kicsit távolabb lépett volna, hogy ne érje el az üveget.
– Nem ütheted meg az üveget Caden! - nézett rá Ellison szigorúan. – Betörik és elvágod a kezed - nézett rá az anyja mire a kisbaba összehúzta a szemöldökét. – Csak nézni szabad és reménykedni, hogy a végén még mindig életben van az, aki felé mutat!
– Appa! - jelentette ki ismét a kisfiú Ellison pedig bólintott.
Aemond. Aemond, aki felől hat hónapja nem hallott semmit. Aemond, akit utoljára akkor látott, amikor Vhagarral lezuhant az égből Varjúpihenőnél. A tél miatt Ellison nem tudott levelet küldeni, a hóban és szélben egy holló sem ért volna el Királyvárig és egyébként sem lehetett benne biztos, hogy Királyvár még a zöldeké egyáltalán. Rizikós lett volna levelet küldenie.
Valaki kopogott az ajtón, Ellison pedig azonnal letette Cadent a kiságyba, hogy kinyithassa a nehéz tölgyfát azelőtt, aki a folyosón állt. Ahogy meglátta a húgát Ellison azonnal elmosolyodott, Serena pedig óvatos mosollyal az arcán a nővére felé emelt egy dobozt.
