A szomszéd srác

3.

Dante apró, szőrös mancsainak piszkálására ébredtem.

- Öt percet adj még - Kértem őt és átöleltem, akár egy plüss macit.

A cica összegömbölyödött az ölelésemben és egy kis fészkelődés után feladta a helyváltoztatást és csak szimplán elkezdett játszani a még mindig befont hajammal. Elmosolyodtam és kinyitottam a szemem. Adtam neki egy puszit és kinyújtózkodtam.

- A világ legjobb pasija vagy, tudod? - Mosolyogtam rá és a hasamra tettem.

Válaszul nyávogott egyet és a nyakamba bújt. Nevetve simogattam meg és élveztem a puha szőrének a simogatásán a vékony bőrömön. 

- Éhes vagy, kis herceg? - Ásítottam egy nagyot. - Menjünk, én is az vagyok.

Letettem az ágyra a szőrgombolyagot és én is kikeltem a puha ágyból. Ránéztem a telefonomra és lecsekkoltam az időt. Fél tíz? Nem csoda, hogy Dante éhes. Azon sem csodálkozom, hogy eddig aludtam, hiszen hajnal ötkor értem haza. Csak lezuhanyoztam, hiszen mint mindig, most is mocskosnak éreztem magam, aztán lemostam a sminkemet és bezuhantam az ágyba.

Út közben kibontottam a hajamat, ami a fonat miatt hullámosan omlott a hátamra. Dante már türelmetlenül mászkált a konyha, a nappali és a kajás tálja között. Becsoszogtam a konyhába és kinyitottam az alsó szekrényt, ahol az ő eledelei voltak. Elhúztam a számat, amikor kivettem az utolsó előtti tasakot a kis rekeszéből. Tényleg el kell mennem vásárolni, én már reggelizni sem tudok, nincs mit. 

--------

*Taehyung POV*

Bekanyarodtam az utcába, hogy végre bedőljek az ágyamba, ha hazaértem. A tervem, miszerint dél előtt nem megyek be, megdőlt, mert valami gubanc akadt az egyik osztályon és sürgősen be kellett mennem. De amint ezt elintéztük, én felszívódtam és közöltem a titkárnőmmel, hogy meghaltam, ne keressen senki és hazajöttem. Hihetetlenül álmos voltam, alig aludtam három órát az éjjel, ráadásul előtte sem sokat. A szemeim már majdnem leragadtak, alig tudtam az útra koncentrálni. Megnyomtam a gombot a távirányítómon, hogy a garázsajtóm felnyitódjon, mire a kocsival begurulok a járdára. 

Mosolyogtam, amikor megláttam a nyitott autót szemben velem. A szomszéd nagy munkában volt, tonnaszámra hordta befelé a szatyrokat és amint láttam, a csomagtartó még nem ürült ki teljesen. Beálltam az autómmal a helyére és sietve lezártam azt. Nem csuktam le a garázsajtót, mert nem akartam keresztülmenni a házon, hogy a bejárati ajtót használva jöhessek ki, inkább egyszerűsítettem a dolgomat.

Mosolyogva lépkedtem át az úton a lányhoz, aki el volt tűnve félig a csomagtartóban. Vettem egy mély levegőt, ahogy eszembe jutott a lehajolt testtartásáról a tegnap éjszaka látott aprócska ruha, ami kiemelte kerek fenekét és gyönyörű vonásait. Azzal ellentétben most egy sima, szabadidő nadrág volt rajta és egy ujjatlan, tipikus házi, otthoni szerelés. Ebben is jól mutatott, sőt, ha lehet, akkor jobban állt rajta, mint az a falatka semmi. Sosem szerettem azokat a lányokat, akik kitették azt is, ami nincs. Neki lett volna mit közszemlére tenni, de nem változtatott a tényen, hogy nem kedveltem a kihívó darabokat. 

- Szia - Köszöntem rá, amikor összeszedtem a gondolataimat.

Lisa megijedve emelte ki magát a csomagtartóból és elmosolyodott, amikor meglátta, hogy én szólítottam meg.

- Áh, Taehyung - Köszönt ő is nekem. - Mi járatban?

- Gondoltam jövök, és megkérdezem, nem kell e segítség - Ajánlottam kedvesen.

- Aranyos vagy - Mosolygott fel rám és kiemelte a tíz szatyrot a kocsiból. - Ne fáradj, megoldom.

Független és erős. Tetszik. 

- Ne hülyéskedj, nem állhatok itt, amíg nézem, hogy pakolsz - Nyújtottam a kezem, hogy átvegyem a szatyrokat.

- Ki mondta, hogy állj itt? - Mosolygott rám, miközben elindult befelé.

Megnyaltam a számat és megingattam a fejem. Kacérkodik és játszik? Megfogtam a csomagtartójában maradt hatalmas macskatápot, almot és egy nagy karton macskakaját is és a lábam segítségével megtartottam azokat, amíg lecsuktam a csomagtartót. A lány határozott tiltakozása ellen segítettem és befele indultam a házba, ha már ilyen burkoltan meghívott magához.

- Hova tegyem ezeket? - Kérdeztem, amikor beértem a nappaliba.

Lisa csípőre tette a kezét és rosszallóan nézett rám.

- Nem mondtam, hogy megoldom? - Ciccegett egyet.

- Nem megmondtam, hogy segítek? - Biccentettem félre a fejemet.

Elmosolyodott és közelebb lépett. Elvette a kezemből a kartont és a konyhába sétált vele. Követtem, mert nem mondott semmit a kezemben maradt holmik hollétéről.

- Tedd csak le oda - Mutatott egy sarokba a konyhában. 

Lepakoltam a többi szatyor mellé és kinyújtózkodtam.

- Segítsek még valamit? - Kérdeztem.

- Eddig sem kellett volna - Mosolygott fel rám a szekrényből, ahová éppen pakolt.

- Nem túl szép így elutasítani egy segítséget - Ingattam a fejem.

- Sajnálom, ha nem szoktad meg, igazgató úr, de ellent kell, hogy mondjak az ajánlatnak - Féloldalas mosolyt villantott rám, mielőtt felállt volna.

Én is elmosolyodtam és beharaptam az alsó ajkam.

- Ennyire nem lehetsz független - Dőltem a falnak a hátammal.

- És miért ne lehetnék? 

- Mindenkinek jól jön a segítség - Vontam vállat lezserül.

Lisa felnevetett.

- Az a munkám, hogy másokon segítsek - Nevetett még mindig, majd egy mosolyra szelídültek a telt ajkai. - A szabad perceimben szeretek független és privát életet élni.

Felvontam a szemöldököm és halványan elmosolyodtam.

- Szeretem a függetlenséget - Gondolkoztam hangosan és a plafont kémeltem. - Saját időbeosztás, a saját főnököd vagy, nincsenek kötelezettségek.

- Te is így dolgozol, nemde? - Sóhajtott egyet.

Bólintottam, mikor visszanéztem rá.

- Akkor érted - Mosolyodott el ismét.

- Ki mondta, hogy nem értem? - Biccentettem félre a fejem. - Csak megkérdeztem, hogy segítsek e, mert láttam, milyen sok dolgod van. De ha nem, akkor.. - Vettem egy mély levegőt és körbenéztem. - Kifogytam a kifogásokból. Hol a macskád?

Lisa felnevetett és megingatta a fejét.

- A nappaliban - Felelte.

Vigyorogva kiindultam a helyiségből, hogy a másikba sétáljak.

- Ő életem szerelme! - Szólt utánam. - Nem szeretném, ha rossz hatással lennél rá, amíg nem vigyázok rátok.

Játékosan elhessegetett, mire én is felnevettem. Leültem Dante mellé a kanapéra, aki azonnal mozdult és a combjaimra mászott. 

- Te vagy élete szerelme, huh? - Suttogtam lefelé az ölembe mosolyogva, miközben cirógattam. - Mi a titkod?