28.

2.5K 201 2
                                    

*Taehyung POV*

Ültem a forgószékemben és a lábamat kényelmesen előrenyújtottam az asztal alá, miközben jobbra-balra forgattam magam, ahogy vártam. Igazából fogalmam sem volt, mire vártam, de vártam. Vagyis nem vártam, leginkább csak a magmáig untam magam egyedül az irodámban. Már átnéztem a maradék tervrajzot, amit Lisa itt hagyott, amikor kapott egy hívást és el kellett mennie dolgozni. Aláírtam és jóváhagytam a papírokat, amiket kellett, ráadásul vagy négyszer átolvastam őket, hogy elüssem az időt, de még mindig csak délután egy óra volt. A legnagyobb probléma az volt, hogy mivel én megtehettem volna, leléphettem volna, de jobban átgondolva otthon sem tudtam volna többet csinálni, mint a széken forgást, csak otthon esetleg a kanapén csináltam volna, miközben hülye tv műsorokat nézek és szintén semmit nem csinálok.

Leejtettem a két karomat magam mellé és hátradobtam a fejem. Tényleg kellene vennem egy macskát, de legalább egy aranyhalat. Nem túl izgalmas, de az is jobb, ha csak bámulom, ahogy körbe-körbe úszkálna a vízben, mint hogy itt ülök. 

- Tessék? - Szóltam, ahogy egy kopogtatást hallottam.

Gyorsan felnőttes, főnöki pozícióba vágtam magam, hogy azt higgyék, keményen dolgozom. Egy tollat vettem a kezembe és egy, már hosszú percekkel ezelőtt aláírt papírt húztam magam elé, mintha nagyon nagy munkában lennék. Ez azért jó, mert rá tudom fogni, hogy sajnos el vagyok úszva, ha éppen semmi kedvem nincs beszélgetni a beérkező személlyel. Az ajtó lassan kinyílt és belépett rajta az egyik titkárnőm. Amíg háttal volt, hogy becsukja az ajtót, megengedtem magamnak egy grimaszt. Három titkárnőm volt, ebből pont az jött be, akit a hátam közepére sem kínáltam volna, ha az apja nem lenne nagyon jó vásárlója a cégemnek. A lány buta volt, mindenhez értett, csak ahhoz nem, amihez itt szüksége lett volna, folyamatosan csacsogott, kihívóan öltözködött és flörtölt a férfi kollégákkal. Ez mind nem érdekelt volna, ha nem hiszi el magáról, hogy rohadt szép, egy egész sminkgyártó cég teszttermékeit, a végsőkig a fejére nem kente volna minden egyes nap és nem próbálkozik nálam is nevetséges, kurva idegesítő trükkökkel. 

A magassarkújában, amiben még férfi szemmel is jól láttam, hogy alig bírt menni, lassan az asztalomhoz tipegett, miközben a csípője majdnem leszakadt a helyéről. Egy giccses, rúzsos mosollyal közelített felém, amit én egy kifejezéstelen arccal vártam. 

- Főnök - Vettem egy mély levegőt a magas, undorítóan dallamosra vett hangra. - Ezeket megcsináltam.

Büszkén letett az asztalomra egy dossziét, mire felhúztam a szemöldököm.

- Mi ez? - Kérdeztem, miközben mozdulatlanul ültem.

A lány hátradobta a haját - ami szerintem annyit volt már festve, hogy alig egy maréknyi maradt és úgy szállt, mintha cérnaszálakat ragasztott volna a fejére- és irritáló hangon felkuncogott.

- Hát a múlt heti bevételek - Közölte büszkén.

Lehunytam a szememet és hátradőltem a székemben. Vettem egy mély levegőt és ismét felnéztem a lányra.

- Az három nappal ezelőttre kellett volna - Közöltem visszafojtott ingerültséggel. - Mivel nem kaptam meg, megcsináltam én magam. Tehát ezeket - Megfogtam a mappát és az asztal végébe dobtam- nyugodtan ki is dobhatod.

Mosolya visszaszelídült és már csak erőltetett, műmosoly volt, ami még csúnyábban hatott, mint a fülig érő, arrogáns vigyora. Lehet, hogy megbántom, de leszarom. Nem pszichológus vagyok, hogy az érzéseivel törődjek, hanem a kibaszott főnöke.

- És ha már voltál szíves végezni ezekkel - Böktem a tollammal a mappára -, akkor már megcsinálhattad volna azt, ami most kell. Akár el is kezdheted az eheti bevételeket, akkor talán végzel vele időben.

- Oké - Vigyorodott el újra.

Felvontam a szemöldököm és majdnem félrenyeltem a nyálam. Ez az ember ennyire nem érti a gúnyt és a cinizmust vagy ennyire buta?

- És kellenének még a kimutatások és a dolgozók névsora a beosztásokkal és az elvégzett feladatokkal, valamint az új anyagszállítónk árlistája és szerződése - Tettem még hozzá.

Egy kicsit összezavarodottnak tűnt, de bólintott.

- Oké, neked mindent, főnök - Nyalta meg a száját bosszantóan. - Ha bármi másra kellenék, csak hívj - Ajánlotta fel magát visszafogottan.

- Nem, de kösz - Utasítottam vissza közönyös hangon.

A lány durcás képpel megfordult és kisétált az irodából. Vettem egy mély levegőt és a biztonság kedvéért a másik két titkárnőmnek i kiadtam ugyanazokat a feladatokat, hogy tényleg megkapjam.

*Lisa POV*

Fáradtan állítottam meg az autómat a ház előtt és egy cetlire ráírt címet ellenőriztem, hogy jó helyen járok e. Mindig leellenőriztem, még akkor is, ha már ne először jártam ott. Vettem egy mély levegőt és felnéztem a visszapillantó tükörbe, hogy utoljára megigazítsam a melleimet, a sminkemet és a hajamat. Vágtam egy grimaszt, ahogy ránéztem az elsötétített bőrömre, a fekete, hatalmas, kifestett szemeimre, amik már-már irreálisan ki voltak kenve és szinte éreztem, ahogy a rengeteg smink lehúzza a szempilláimat és nehéz a pislogás is. A számat kikentem a csókálló, piros rúzsommal, mert bár nem csókoltam meg senkit, bármit csináltam, a helyén maradt, ezzel is egy kicsit torzítva a kinézetemen. Az ajkaimon túl kentem a piros masszát, hogy nagyítsa és elfedje az igazi, amúgy sem vékony számat. Undorítóan nézett ki és hirtelen eszembe jutott, hogy Taehyung hogy bírta ki a látványomat, amikor meglátott. Bár csak egyszer találkoztunk így, szemtől szemben, amikor kávézni hívott, de az is elég lehetett neki, hogy egy életre beleivódjon a fejébe a látvány. 

Ránéztem az ajtóra és grimaszoltam egyet. Ismételten percekig leszek bent, hogy kielégítsem egy éhes férfi vágyait, majd kielégületlenül és undorodva hazatérek, hogy gyarapítsam a napok számát, amikor csak gyűlt bennem a feszültség és a vágy, majd ezt még tetézte Taehyung közelsége, amikor csak úgy átugrott és a macskámmal játszott, vagy behívott, hogy segítsek a tervekben. Elég sok időt töltöttünk együtt mostanság és nem volt ellenemre, kivéve az, hogy általában amikor már kezdtem volna belemerülni az együttlétbe-és nem rossz értelemben, csak közös helyiségben lenni vele-, a munkát sajnos nem lehet elutasítani és mennem kellett. Nem bántam, legalább adott egy kis erőt a többi férfihez, akik lehúzták az energiámat. Szerettem vele lenni, folyamatosan pörgött, zárt ajtók mögött egy igazi játékos kisfiú volt, de a munkaterületén egy kihívásokkal teli, komoly férfi. Nem is tudtam volna eldönteni, melyik is tetszik jobban, hiszen mind a kettő magával ragadó volt. Nem is értettem, miért van még nő nélkül az életében, hiszen mindenkit le tudna venni a lábáról. Helyette egy escort társaságában keres megértést és játékot. Nem értem őt, de az biztos, hogy már ne tudnám elképzeli a napjaimat nélküle. Nehéz és fájdalmas volt bevallani magamnak, de már csak akkor is élveztem a társaságát, ha nem is ért hozzám egy ujjal sem, csak a közelemben volt. Évek óta nem tudtam elképzelni ilyen kapcsolatot egyetlen férfival sem és az igazat megvallva nem is lett volna rá szükségem. Aztán elköltöztem és pont jó szomszédságot választottam.

A szomszéd srácWhere stories live. Discover now