A szomszéd srác

31.

*Taehyung POV*

Lassan kinyitottam a szemem és nyögtem egyet. Teljesen elgémberedett mindenem, miután véletlenül elaludtam az irodámban a kanapén. Még mindig meztelen voltam, de elmosolyodtam, ahogy megéreztem magamon az ingemet, amit valószínűleg Lisa terített rám. Felkeltem és körbenéztem az irodában, ami már üres volt. Sem Lisa, sem Dante, sem senki más. Felemeltem a kezem és a tarkómra tettem. Kicsit megmasszíroztam a nyakam, amíg köröztem párat a fejemmel, hogy visszanyerjem a mozgásomat a zsibbadásból. Lassan sétálgattam az asztalom és a kanapé között, hogy bejárassam a lábaimat is, miközben felnéztem az órámra. Majdnem éjfél volt már, én pedig nagyon álmos voltam, akkor is, ha nem rég keltem fel. Délutántól szundítottam, talán öt órát aludhattam, mégis úgy éreztem, hogy legalább még egyszer ennyit elbírna a testem. Kimerültem a Lisa-val való, intenzív irodai munkában és bár hihetetlenül jól esett, azért az ágyam mégis csak kényelmesebb. 

Felöltöztem, közben azon gondolkoztam, hogy remélem, hogy senki nem nyitott be aközben, amíg ruha nélkül, kiterülve aludtam. Nem, mintha szégyenlős lennék, de azért egy főnököt mégse lássanak aludni az alkalmazottai, ráadásul ne az irodában, munkaidőben és végképp ne meztelenül. Kicsit kellemetlen lett volna ezek után úgy végigmenni közöttük, hogy láttak és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Az asztalhoz léptem és elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Összerendezgettem a papírokat, elzártam a fontosabb iratokat és elpakoltam a táskámba a személyes holmimat, amit haza akartam vinni. Felkaptam a telefonomat és megnyomtam a billentyűzár gombját, hogy ellenőrizzem a beérkezett értesítéseket. Rányomtam az üzenetjelző kis ikonra, ami egy olvasatlan SMS-t jelzett. Mosolyogva nyomtam rá Lisa nevére a kijelzőn, ami vastagabb betűvel volt írva, ezzel jelezve, hogy olvassam el.

'Feladó: Lisa baba

Remélem jól aludtál, sajnos muszáj volt eljönnöm dolgozni és Dante-t is kikapartam a karjaid közül, pedig aranyos két macska voltatok. Az irodát nem zártam be, de szóltam, hogy sürgős munkád van, ne zavarjanak, úgyhogy nem nyitottak rád, remélem. '

Elvigyorodtam és megszorítottam a telefont. Milyen aranyos, és gondoskodott a nyugalmamról is, hát lehetnék még ennél is lenyűgözöttebb? Eddig sem volt piskóta a csaj, de már egyre jobban és jobban kezdem megkedvelni, nem tagadhatom. Nem csak a fergeteges szexek miatt, amik bár elsöprőek és felfoghatatlanul agybombázóak, de már csak a szimpla jelenléte is megnyugtat és valahogy otthonos érzést kölcsönöz nekem. 

Boldogan vettem fel a zakómat és a táskámat és elhagytam az irodát. Már minden sötét volt, sehol nem volt egy lélek sem. Elfordítottam a kulcsot a zárban, hogy bezárjam az irodát, de benne hagytam a fémet, hogy esetleg a takarítók beférjenek a szobámba. Egy cetlit láttam a kilincs mellett, amit összeráncolt homlokkal szedtem le. Magam elé emeltem, miközben elindultam kifelé az épületből. 'Ha benyitsz, ki vagy rúgva!' -Írta a cetli. Felnevettem és összehajtottam a ragacsos cetlit. Lisa nem bízta a véletlenre, tényleg gondoskodott a biztonságos, meztelen alvásomról. Zsebre tettem a papírt és még mindig mosolyogva mentem az autómhoz.

*Lisa POV*

Dante befészkelte magát mellém az ágyba és kényelmesen összegömbölyödött mellettem egy labdává, majd egy hatalmas sóhajtással nyugovóra tért. Mosolyogva és rendkívül fáradtan hozzábújtam és belefúrtam az orrom a puha szőrébe. Mély levegőt vettem, ahogy megéreztem, hogy egy foltban Taehyung parfümje ragadt rá. Férfias és karizmatikus illata volt, kár, hogy csak alig lehetett érezni a cicán. Sokszor szippantottam már belőle, amikor a férfi közelében voltam, de sosem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. De így, hogy nem volt ott, csak az illata, valahogy erősebbnek és felfedezhetőbbnek tűnt.

Sóhajtottam és megingattam a fejem. Nem, nem szabad ennyire hagynom magam. Így is átléptem a határaimat, nagyon sokat vagyok vele és ez nem vezet semmi jóhoz. Túlságosan élvezem a társaságát és túl könnyen elengedem magam a társaságában. Mindig megnevettet és Dante is imádja, szeretek vele lenni, semmi kétség. Felemeltem a kezem és beletemettem az arcomat. Nem szerethetek bele, az nem lehetséges. Csak pofára esnék, és kezdhetném elölről az életemet ismét, a nulláról. Nem akartam újból építkezni, újból az ájulás határáig dolgozni és kínozni magam a napi falatért, nem akarok ismét küzdeni a saját dolgaimért egy csehóban, ahol el akarják lopni esténként, mert kénytelen vagyok ott dekkolni, pénz hiányában, nem akarok vesztett ügyfeleket és munkanélküliséget és nem akarok összetört szívet. 

Taehyung-nak könnyű, ő kedvére váltogathatja a nőket, hozza, majd kidobja őket, neki nincs mitől félnie. Gazdag, van biztos bevétele, van egy háza, amit könnyedén kifizet, mindene megvan. Ha kidob, ő semmit sem veszíthetne, ellenben velem, aki kezdhetné újra az eddigi, felépített szarvárat. Nem, ezt nem akarom, határozottan nem. Ráadásul csak azért, mert jól érzem magam vele, nem jelenti, hogy érzünk is valamit egymás iránt. Oké, én kedvelem és állítólag ő is kedvel, de ez teljesen normális, ha szexuális kapcsolatot létesítesz valakivel, akivel ráadásul elég jól kijössz. De ő, amint megkap valamit, unalmassá válhat a számára, ahogy én is. Csak addig vagyok izgalmas, amíg ellenkezem és nehezen vagy egyáltalán nem vagyok kapható. Nem, mintha tervezném a megadásomat, de ez lejátszódott a fejemben. De miért is gondolkozom ilyeneken, ahelyett, hogy aludnék? Aj, teljesen megőrjít ez a férfi! Nem szabadott volna még ennyire sem közel engedni magamhoz, de mit tegyek, ha egyszerűen képtelen vagyok távol tartani magam tőle?