A szomszéd srác

12.

- Taehyung - Szólított meg az egyik férfi vendégem. 

Mosolyogva ránéztem, mire ő biccentett a fejével, hogy menjünk arrébb egy kicsit. Zsebre tettem a kezeimet és követtem a kert végébe, ahol egy kicsit távolabb lehettünk a körben beszélgető kollégáimtól és Lisa-tól.

- Honnan ismered Lisa-t? - Kérdezte halkan.

- Miért kérdezed? - Biccentettem félre a fejemet.

- Hát, hogy mennyire ismered? Úgy értem, hogy van e valakije vagy ilyesmi - Vigyorgott rám a férfi.

Felvontam a szemöldököm és egy pillanatra összepréseltem a számat. Most nem gondolja komolyan, hogy negyven éves fejjel rástartolna a huszonkét éves lányra, ugye? Főleg úgy, hogy ezt tőlem kérdezi meg, aki hetek óta vágyik rá. Na, azt már nem, haver! Én előbb lestoppoltam! Tudom, hogy semmi közöm Lisa magánéletéhez és nincs jogom szabályozni a pasikat, akik legyeskednek körülötte, de most, hogy nem munkáról van szó, hanem tőlem kérnek engedélyt a bekebelezésére, most kaphatok az alkalmon. Legalább egyel kevesebb fasz legyeskedik körülötte. 

- Határozottan nem akar senkit - Közöltem az igazságot.

A férfi felvonta a szemöldökét és kissé összeráncolta a homlokát.

- Miért? - Ingatta a fejét és ránézett a lányra. - Van valakije? 

Vettem egy mély levegőt és én is ránéztem a bájosan mosolygó lányra, aki fesztelenül csevegett mindenkivel.

- Kérdezd meg tőle - Ajánlottam.

Rosszul éreztem volna magam, ha én rendelkezem a lehetőségeivel a férfiak terén. Sajnos nem voltam a barátja és a szerelme, de még a futtatója sem, hogy megmondja, kivel kezdhet és kivel nem.

A férfi megköszörülte a torkát és mosolyogva bólintott.

*Lisa POV*

Megkocogtatták a vállamat, mire mosolyogva megfordultam. Taehyung egyik kollégájával találtam szemben magamat, aki a negyvenes éveiben járhatott. Még ezen a laza partin is fehér inget viselt és egy fekete nadrágot. Ritkuló haját fiatalosan felfésülte és beállította, ami kicsit dobott a kinézetén, de így sem volt jóképűnek mondható.

- Segíthetek? - Kérdeztem udvariasan.

- Beszélhetnénk? - Biccentett a fejével oldalra.

Bólintottam és elindultam a kert végében lévő kinti helyiséghez. Leültem a kanapéra és keresztbe tettem a lábaimat, hogy elegánsabban tudjak ülni a rövid ruhában, ami így is felcsúszott a bugyim vonaláig és éppen, hogy takarta a fehérneműmet. Hát igen, nem ülésre szántam, hanem Taehyung-nak.

Felmosolyogtam a férfira, aki mellettem foglalt helyet és felém fordult.

- Kitettél magadért, nagyon finom volt az ebéd - Dicsért meg.

- Köszönöm szépen - Biccentettem mosolyogva.

- Biztosan a barátod örül neki, hogy ilyen konyhatündér a nője - Folytatta.

Grimaszoltam volna, ha az évek alatt nem tanultam volna meg az aranyos, lekenyerezett, elcsábult nőt játszani. Tudtam, mire megy ki a játék, hiszen elég rosszul csinálta, mit ne mondjak.

- Egyedül élek - Válaszoltam.

- Csak nem? - Mosolyodott el, amit inkább hívnák egy idióta vigyornak. - Hogyhogy, egy ilyen csinos nő mind a tíz ujjára találna valakit.

Szélesebbre húztam a számat. Találok is, ne aggódj!

- Nem kedvelem a kapcsolatokat - Jelentettem ki egy bájos mosollyal és reméltem, hogy megérti a finom célzásomat.

- Pedig az jó - Ivott egy kortyot a pezsgőjéből. - Ha valaki hazavár, van, kivel beszélgetni és főzni, van akivel az éjszakákat töltheted.

Megforgattam volna a szemem és szívem szerint felálltam volna és otthagytam volna. Helyette viszont, hiába fájt már az arcom, tartottam az idétlen mosolyomat én is.

- A macskám hazavár - Válaszolgattam a feltételezéseire. - Taehyung-gal igencsak jókat beszélgetek és imádok magamra főzni. Az éjszakáimat pedig higgye el, megoldom.

- De hiszen egy baráttal más lenne, nem? - Folytatta tovább.

Hú, de felképeltem volna. Lehervadt a vigyor az arcomról az értetlenségére, de tartottam a finom mosolyomat.

- Nem akarok senkit - Jelentettem ki. 

- Miért, hiszen..

- Bocsánat - Szakítottam félbe és felálltam.

A férfi utánam nyúlt és a combomra tette a kezét. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva lenéztem rá.

- Uram, két másodpercet kap, hogy elengedjen - Közöltem csábos hangon.

Ideje sem volt válaszolni, egy dühös Taehyung jelent meg mellettünk. Bár arca nyugalmat sugárzott, az egész lényéből, testtartásából és felállásából sütött az agresszió.

- A hölgy nemet mondott - Közölte mély és rendkívül nyugodt hangon. - Azt javaslom, ne rontsuk el a délután hangulatát és értsük meg egymást.

A végén halványan elmosolyodott és a férfira nézett.

- Elnézést kérek - Állt fel a férfi a kanapéról.

- Semmi gond - Erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Ott hagyott minket és visszatért a társaságba, mosolyogva, mintha mi sem történt volna.

- Köszönöm - Mosolyogtam fel Taehyung-ra.

Ő keményen nézett a szemembe, majd vett egy mély levegőt és ellágyultak a vonásai.

- Csak nem szeretném, ha felpofoznád a kollégáimat - Közölte mosolyogva.

- Ne haragudj - Nevettem el magam.

Egy gyerekes mosolyra húzta a száját, és két ujja közé vette az államat, hogy a szemembe nézzen. Meleg, barna szemei csillogtak a sugárzó napfényben, ahogy belenézett az én íriszeimbe. Drámaian sóhajtott egyet és gyorsan végigmért.

- Mondanék valamit - Préselte össze a száját, ahogy visszanézett a szemembe a testemről. - De akkor veszítenék.

Megjelent a kör alakú vigyora, mire én is felnevettem. Elengedte az államat és egy biccentéssel visszahívott a társaságba. Bólintottam, hogy menjünk és visszalépkedtünk az emberek körébe. 

Bántam, hogy Taehyung-nak ennyi önuralma van. Ha így folytatja, a végén még tényleg megnyeri a fogadást s ki tudja, mit fog tőlem kérni. Biztosan vannak alternatívái, ha ennyire hajt a győzelemért, ráadásul, ha nem akarna semmit, nem állította volna fel ezt a fogadást sem. Bár elég izgalmas volt figyelni, ahogy szorong, ahogy elejtettem egy-egy félreérthető megjegyzést vagy "véletlenül" hozzáértem, ahogy elhaladtam mellette.