61.

1.7K 147 7
                                    

Természetesen lehet szavazni Jungkook-ra, Jimin-re és TaeTae-re megint, ha újból velük akartok olvasni, ne legyen belőle cicaharc <3

------------------------------------------------------------------------------------------------

Beléptem az épületbe, ahol már annyiszor jártam, azzal a különbséggel, hogy most nem a legfelső emeletre vitt az utam, hanem a földszinten kialakított osztályteremig. Besétáltam és mosolyogva köszöntem a recepciós nőnek, aki már ismerten visszamosolygott és eligazított, merre is kell sétálnom. Megigazítottam a vállamon a táskát és megálltam a nyitott ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és nyeltem egyet, mielőtt kicsit behajoltam volna, hogy benézzek a terembe. Nem volt nagy szám, ugyanolyan, mint egy iroda, annyi különbséggel, hogy ide egyszemélyes asztalok voltak betolva, nem is olyan sok. 

- Jó reggelt! - Mosolyogtam rá az idősebb férfira, aki a nagyobb, tanári asztalnak látszó fa tárgy mögött rendezgette a papírjait.

Felnézett rám és elmosolyodott.

- Jó reggelt - Köszönt vissza. - Jon Lisa, igaz? 

Mosolyogva bólintottam és kezet nyújtottam. A férfi elfogadta és lazán megrázta a kacsómat.

- Ha jól sejtem, már ismered az épületet - Mosolygott mindent tudóan.

- Igen - Bólintottam.

- Akkor nem kell, hogy körbevezesselek, igaz? 

- Nem - Ráztam a fejem nevetve. - Viszont nem szeretném, ha mindenki tudná, milyen kapcsolatban vagyok a főnökkel - Kértem. - Nem akarom, hogy az menjen, hogy csak az miatt vettek fel.

A férfi aranyosan elmosolyodott és megértően bólogatott.

- A felvételi rajzai kivételesek lettek, tehetséges - Nyugtatott meg. - Ha maga lenne a cégörökös, akkor sem vennénk fel, ha nem lenne elég jó.

Halkan felnevettem és bólogattam.

- Köszönöm - Mondtam halkan.

A férfi csal bólintott.

- Válassz magadnak egy helyet, mindjárt kezdődik az óra - Mutatott az asztalok felé.

Biccentettem és elindultam, hogy válasszak magamnak a még teljesen üres padok egyikéből. Nem akartam sem előre, sem leghátra ülni. Négy pad volt egymás mellett, hat sorban egymás mögött, így én a harmadik sorban foglaltam magamnak el egy helyet az ablak mellett. Mindig is szerettem világos helyen ülni és így nem éreztem túlságosan bezártnak magamat. Letettem a táskámat és csupán egy ceruzát, egy radírt és a füzetemet vettem elő. 

Lassan megérkeztek a tanulók is, szépen szivárogtak egyenként vagy párosával, nevetve vagy fáradtan. Mindenki egy pillanatig megnézett, csodálkozott, de aztán elmosolyodtak és köszöntek. Én is mosolyogva visszaköszöntem és ahogy egyre jobban telt meg az osztály és még egy ember sem nézett vagy köpött le, kezdett felengedni a kezdeti idegességem és elhittem, hogy nem is lesz olyan rossz.

- Szia - Ült le a mellettem lévő padba egy lány. 

Divatos volt -ahogy mindenki, hiszen elvárás egy divatiskolában-, fehér, apró csillagmintás ingben volt, magasított derekú, sok gombban díszített farmernadrágban és nem túl magas sarkúban. Festett barna haja egyenesen omlott a vállára, barna szemei pedig egy leheletnyi sminkkel voltak kiemelve.

- Szia - Mosolyogtam rá.

- Új vagy? - Tette fel az egyértelmű választ váró kérdést.

Bólintottam. Letettem a kezemben forgatott ceruzát és kezet nyújtottam neki.

- Lisa - Mutatkoztam be egyszerűen, kerítőszöveg nélkül.

Ő mosolyogva megfogta a kezemet és vékony ujjait az enyémekre zárta.

- HaNeul - Mondta a nevét. - Másik suliból iratkoztál át?

- Nem - Ráztam a fejem. - Most kezdek.

A lány szemei kikerekedtek és értetlenül megingatta a fejét.

- Akkor hogy-hogy a második évfolyammal kezdesz?

Megrántottam a vállam és elmosolyodtam.

- Már korábban elkezdtem egy iskolát, de abba kellett hagynom - Magyaráztam. - És most szerencsére nem kell elölről kezdenem.

- Ó, értem - Bólogatott hevesen.

Az óra kezdetéig végigbeszélgettük azt a maradék három percet és nagyon aranyos lánynak tűnt. Csak egy évvel volt fiatalabb nálam és úgy tűnt, ugyanolyan szenvedéllyel csinálja ezt az egészet, ahogy én szeretném. Látszik a szeme csillogása, amikor arról beszél, hogy mennyire szeretne Taehyung cégénél maradni és nem mint diák, hanem teljes jogú, dolgozó személyzetként.

Út közben becsatlakozott az ismerkedésünkbe az előttem ülő lány, aki szintén nagyon aranyosnak tűnt és mosolyogva fogadott, aztán felajánlotta, hogy bármiben segít, ha szükségem lenne a felzárkózáshoz. Mint kiderült, ő az osztályelső még így, a második hónapban, így hát boldogan fogadtam el a segítségnyújtást. Valamint a mögöttem lévő padban ülő, Minje nevű fiú is mosolyogva mutatkozott be nekem és kapcsolódott be az immáron hármunk között folytatott beszélgetésbe negyediknek. Mindenki aranyos és segítőkész volt, azonnal le is nyugodtam, és el is vetettem a tévképzetemet, hogy ki fognak zárni a már ismert körből és egyedül kell majd boldogulnom.

------

- Hallottátok, hogy holnap Taehyung meg fogja látogatni az egyik órát? - Mesélte lelkesen az egyik lány, akit azt hiszem, hogy JiEn-nek hívtak, de nem voltam benne biztos. 

A nap végére annyi nevet hallottam, hogy már lassan a sajátomat is elfelejtettem. A hírre minden lány egy kicsit felragyogott és mosolyogni kezdett.

- Hogy-hogy? - Kérdeztem, miután elpakoltam a cuccaimat a táskámba.

- Minden hónapban legalább egyszer lejön, hogy megnézze, hogy haladnak a diákok - Magyarázta Haneul. - Végül is, ha én fizetném ezt a sok mindent, én is szeretném látni a fejlődést.

Bólogattam. Nem kevés pénzbe kerülhet ez, hogy a végén talán nem is hoz vissza egy diák annyi bevételt, amennyit kellene. Az okos döntés volt, hogy mindenkinek alá kellett írnia egy papírt, miszerint egy évig itt kell dolgoznia gyakornokként a suli elvégzése után. Alig kap fizetést, de nagyon jó taníttatást kap, cserébe Taehyung visszakapja a pénzt és spórol a gyakornokokon. 

A teremből kifelé mosolyogva hallgattam, ahogy ajnározzák a férfit és dicsérgetik, hogy mennyire jóképű és milyen szerencsés lenne, ha vele lehetnének. Hallgattam pár eszmeszüleményt a férfi testéről és az ágyban nyújtott teljesítményéről, amit a lányok egy gyönyörű, kitalált történetben meséltek el, hogy hogy képzelik el magukat a főnökkel. Én csak fej ingatva, nevetve sétáltam mellettük, amíg hallgattam a történeteket. Jó érzés volt tudni az igazat Taehyung képességeiről mindenhol és a kinézetéről, az öltönye nélkül is, de nem akartam, hogy tudják. Nem akartam az a lány lenni, aki csókos kapcsolatok miatt van itt vagy csak azért barátkoznak vele, mert ismeri a nagyfőnököt. Inkább csendben hallgattam az egyre abszurdabb és vicces sztorikat és boldog voltam, hogy alig pár óra így befogadtak a lányok és a fiúk egyaránt.


A szomszéd srácWhere stories live. Discover now