A szomszéd srác

68.

Feszengve feküdtem a puha ágyba, de valahogy mégis kényelmesen éreztem magam. Furcsa, nagyon különös volt, ahogy nem a saját ágyamban feküdtem. Persze -sajnos- elég sok ágyban feküdtem már, nem is ez volt a gond, hanem az, hogy éppen nem szexelni, hanem aludni készültem, ráadásul nem egyedül, hanem Taehyung-gal. Feszélyezett a tudat, hogy látni fog aludni, látni fogja az elengedett, tehetetlen testemet, az arcomat, talán elnyitom a számat, lehet, hogy horkolok, fogalmam sem volt, milyen pózban szoktam aludni és mennyit mocorgok esténként...Dante nem nyilatkozik róla, én pedig nem látom magam. De mégis ott volt a dolog a másik oldala, hogy végre kilépek a komfort zónámból, és végre valamit teszek azért, hogy jó legyen kettőnk között ez a dolog, és Taehyung se szenvedjen annyit a megvonásaim miatt. Így is elég nehéz lehetett neki, hogy nem engedtem, hogy megcsókoljon, holott az lenne az egyik alap dolog, amit egy együtt lévő pár csinál. Bár mi nem igazán voltunk szokványosak, tekintve a múltamat, a sok hátrányát és a szabályokat, hogy először szexeltünk, csak aztán ismertük meg egymást és jöttünk össze, és így tovább.

Vettem egy mély levegőt és kissé lenyugodtam, már csak attól, hogy beszippantottam Taehyung kellemes, férfias illatát, amit az ágyneműje, ő maga és az általam viselt egyszerű, fehér póló is ontott magából. Halványan elmosolyodtam és följebb húztam a lábaimat, hogy egy kicsit kényelmesebben elhelyezkedhessek és ne úgy nézzek ki, mint egy kifeszített, darab fa az ágyban.

- Taehyung? - Szólítottam meg.

A hátamon feküdtem, úgyhogy csak oldalra kellett fordítanom a fejem, hogy láthassam a férfit. Egyenlőre csak a meztelen hátát szemlélhettem, ami elég szép volt és még tudtam volna nézegetni, de legurult és ő is felém fordult, mosolyogva. A kicsi lámpa, ami éppen annyi fényt szolgáltatott, hogy a narancssárgás buráján keresztül a szoba éppen, hogy látható legyen és ne essen el az ember semmiben, még világított, így láthattam a férfi gyermekded arcát, azzal az aranyos mosolyával, a fáradt, de még mindig élettel teli szemeit, telt ajkait és a puha haját, ahogy szétterült körülötte a párnán, ahogy felém fordította a fejét. Sóhajtottam egyet és felvontam a szemöldököm.

- Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni, de mi lenne, ha így, hajnal fél kettőkor hagynád azt a csóró macskát végre aludni? - Kérdeztem.

Taehyung csak felkuncogott. Áthoztam a macskát, mivel nem akartam egyedül otthon hagyni, ráadásul nem etettem meg úgy, hogy a vacsorát kihagyhassa, ezért muszáj voltam átbaktatni vele ide. Örültem, hogy Taehyung jól eljátszott vele, mert én nem igazán tudtam még aludni. Feszült voltam egy kicsit és nagyon furcsa volt ez az egész, új helyzet. Vagy három órán keresztül csak forgolódtam és Taehyung meg beszélgetett velem, mivel ezzel őt sem hagytam aludni, bármennyire is bizonygatta, hogy előbb elaszik és később kel fel majd, mint én, hogy ne lásson, valahogy nem ment neki sem. Majd, miután Dante besomfordált a hálószobába és mint mindig, az ágyra felugrott és begömbölyödött elém, már majdnem úgy éreztem, hogy el tudnék aludni, mert otthonos a cicámmal, Taehyung átvetette magát rajtam és megfogta a macskát, azóta pedig megállás nélkül játszottak. 

- Aludj nyugodtan - Mosolygott rám. - Csendben leszünk.

Vettem egy mély levegőt és beletúrtam a hajamba, majd a kezeimet a fejem fölött hagytam.

- Tudod, hogy így nem tudok - Motyogtam a plafon felé.

Taehyung sóhajtott egyet és rúgott egyet a takaróján, hogy kényelmesen hasra tudjon fordulni és a mozdulat közben ne tekeredjen rá az anyag. Felkúszott hozzám és a könyökeim megtámaszkodott. Mosolyogva megsimogatta az arcomat és egy puszit nyomott rá. Én is elmosolyodtam és kicsit engedtem a feszültségemből. 

- Ha az zavar, hogy látni foglak, akkor nem nézek oda - Suttogta, miközben megállás nélkül cirógatta a puha ujjaival az orcámat.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Úgyse tudod betartani - Sóhajtottam.

- Betartottam, hogy nem csókoltalak meg - Vont vállat. - Azt hiszem, ez egyszerűbb lesz.

Mosolyom nem lankadt, hiszen ott volt bennem az a furcsa, bizsergető érzés, amit valamiért pillangóknak szoktak nevezni, pedig szerintem senki nem nyelt még le pillangókat, hogy megnézze, milyen érzés...legalábbis nem maradtak életben, hogy csapkodjanak a gyomorban. Mindegy, fogalmam sem volt, hogy ez a miatt van, mert ideges vagyok az első ott alvás miatt -mint egy kisiskolás az első pizsamapartiján- vagy amiatt, mert egy ágyban voltam vele, ő félmeztelenül nézett le rám a csodás, mélybarna szemeivel, amik csillogtak a narancssárgás fényben és közben simogatta az arcomat, ami nagyon nyugtató volt, a puszijai, amiket gyengéden az arcomra hintett pedig olyan forróak, mintha tüzes vassal jelölt volna meg. Hangja is relaxáló volt, a mély bariton, amelyen beszélt halk volt, mégis erőteljesnek hatott a néma csendbe burkolózott házban. 

- Nem érdekel, ha beszélsz álmodban vagy lerúgsz innen - Mosolyodott el. - Az sem, ha a démonűzők valamelyik jelentét idézed a pózaiddal vagy úgy horkolsz, mint az orrsövény ferdüléses nagyapám.

Felnevettem és ar arcom a tenyerembe temettem.

- Nem tudok egyikről sem, hogy csinálnám - Motyogtam a kezembe.

Kibújtam a menedékem mögül és mosolyogva rápislogtam. Felemeltem a kezem a fejem fölül és az arcát közrefogtam mind a két tenyeremmel. Hüvelykujjammal megsimogattam az arcát, miközben végig a szemébe néztem. Ő egy pillanatra lehunyta a szemét, és félrefordította a fejét, hogy kicsit jobban beledőljön az érintésembe.

- Köszönöm - Suttogtam.

Taehyung szemei felnyíltak és elmosolyodott. Kényelmesen az egyik könyökére tette a súlyát, hogy a másik kezét el tudja emelni. Az egyik kezem ujjai köré fonta a sajátjait és a szájához húzta, hogy egy nagy puszival lepjen meg. Három ujjbegyemen és a tenyeremen is hagyott puszikat.

- Bármit, Jagiya - Suttogta és a szemembe nézett.

Egy pillanatra megakadt a levegő, ahogy a tüdőm felé szelte az útját, amint eljutott a fülemig a becézgető megszólítás. Nyeltem egyet és megnyaltam a számat, ami úgy tűnt, hogy azonnal kiszáradt. Kikerekedett szemekkel néztem fel a fölém magasodó személyre, aki csak egy lágy mosollyal figyelte a sokkos reakciómat erre az aprócska szóra. A szívem úgy vert, hogy azt hittem, hogy bár nem ér hozzá a mellkasa az enyémhez, de annyira dobogott, hogy még odáig is felvert volna, ahol az ő bőre kezdődött.

- Én hívlak így először, ugye? - Nyomott még egy csókot az összezárt ujjaimra.

Megerőltettem magam és bólintottam egyet, ami két apróbb, reszketeg fejbiccentésből állt össze. Taehyung halkan felnevetett és elengedte a kezeimet, hogy a felszabadult kezével az arcomra térhessen át.

- Utoljára is - Lehelte az arcomra, majd egy puszit nyomott rá.

Vettem egy mély levegőt és halványan elmosolyodtam. Taehyung ujjai finoman lecsorogtak az arcomon át a nyakamig, majd le az oldalamon. Lefeküdt mellém és arcát félig a párnába, félig a nyakamba temette. Egyik kezével alátámasztotta a fejét, hogy kényelmesen feküdjön, másikkal még mindig finoman az oldalamat szántotta fel és le. Nyugtató volt a mozdulat, szinte álmosító, ahogy a csendben, a már lekapcsolt villany miatt sötétben úszó szobában, lassú mozdulatokkal cirógatott.

- Jó éjszakát, Lisa - Morogta rekedtes, álmos hangon a nyakamba.

- Neked is - Leheltem a szavakat mosolyogva.

Lassan lehunytam a szemem és megpróbáltam kizárni mindent a fejemből, hogy végre elaltathassam magam, emlékezve a kedves és nyugtató szavakra, hogy semmi félnivalóm nincs itt, vele és az aranyos, szívzörejt keltő becézésére, amit nem is tudtam, hogy egyetlen, pár betűből álló szócska ilyen nagy hatással lehet valakinek az idegrendszerére.