A szomszéd srác

8.

- Lisa! - Kiáltotta el magát Taehyung, miután saját akaratából beengedte magát a házba.

Felvont szemöldökkel néztem rá a kanapéról, miközben Dante leugrott mellőlem, hogy köszöntse a hívatlan vendéget.

- Gyere be? - Tártam szét a karom.

- Bocsi - Nevetett fel és felvette a cicát az ölébe.

- Mi van, ha meztelenül futkározok itthon? - Kérdeztem és végig rá néztem, ahogy leteszi magát mellém a kanapéra. - Kopogni én fogok magamnak?

- Először is, akkor nagyon örülnék - Nézett rám mosolyogva. - Másodszor pedig te mondtad, hogy jöhetek nyugodtan.

Sóhajtottam és megforgattam a szemeimet.

- Azt nem úgy értettem, hogy törj be hozzám bármikor - Magyaráztam.

- Oopsz - Vont vállat nevetve, mire én is elnevettem magam.

Megingattam a fejem és megsimogattam az ölében nyugvó cicát. 

- Mit szeretnél? - Kérdeztem rá látogatása okára.

- Hogy mit szeretnék, az egy dolog - Mosolyodott el kacéran, miközben végigmért. - Hogy miért jöttem, az megint egy másik dolog.

Megnyaltam a számat és tagadhatatlanul vonzott az ajánlata, de vettem egy mély levegőt.

- Akkor minek köszönhetem a látogatásod? - Tettem fel a kérdést másképpen.

- Holnap lesz nálam egy kerti parti - Mosolyodott el. - A segítségedre lenne szükségem.

- Az enyémre? - Vontam fel a szemöldököm.

- Ha a konyhába merészkedek, az még oké - emelte fel a kezeit. - De nyílt láng közelébe már nem engedném magam.

Elnevettem magam.

- Miben segítsek? Sütni? - Kérdeztem.

- Olyasmi - Bólintott mosolyogva. - Nem kifejezetten a kertben muszáj, csak legyen kaja.

- Oké - Sóhajtottam. - Mikor és hányan jönnek?

Taehyung az égbe emelte a tekintetét, ahogy elgondolkozott.

- Nagyjából tizenöten és délelőtt tizenegyre - Válaszolt.

- És milyen kajára gondoltál? - Kérdeztem.

- Nem gondolkodtam még rajta.

Felvontam a szemöldököm és fapofával néztem rá.

- Komolyan? - Kérdeztem egykedvűen.

- Miért? - Nézett rám zavarodottan.

- Kerti partit rendezel tizenöt embernek és fogalmad sincs, mit fognak enni? 

- Nagyjából - Vigyorodott el. - Ezért kell a segítséged.

Ismételten sóhajtottam és megdörzsöltem az orrnyergemet.

- Mi van a konyhádban? - Próbáltam megfogni a dolgot egy másik végéről.

- Egy konyhapult és egy fa, faragott asztal..

- Nem úgy, te hülye - Nevettem fel, mire ő is elnevette magát.

- Te, ha átjössz és megnézed - Adta a következő választ.

- Nem tudod, mi van a hűtődben? 

- Hideg - Nevetett fel megint.

- Jézusom - Dőltem hátra röhögve. - Te sem vagy egyszerű eset.