Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
Egyszerűen képtelen vagyok túllépni magamon. Már meg sem próbáltam ellenállni a szomszéd srácnak, szimplán túl jó minden érintése és minden egyes pillantása rajtam ahhoz, hogy ellenkezzek. Élvezem, hacsak rajtam legelteti a szemeit és különösen élvezem a random, ok nélküli, finom érintéseit. Bár általában kissé lefagyok ilyenkor, hiszen soha, senki nem érintett meg így, a szüleim halála óta. A szexben sincsenek gyengéd élményeim, általában, az esetek többségében kiéhezett vadbarmokkal van dolgom, akik szaggatják a ruháimat és gyömöszölik a bőrömet, mintha nem hinnék el, hogy a mellem igenis oda van csinálva és nem, nem lehet leszedni onnan, bármennyire is próbálják. Taehyung egyszerűen annyira más volt, finomak voltak az érintései, tudta, hogy mikor mit csináljon és kifejezetten tetszett, hogy figyelt rám, nemcsak az ágyban, de a hétköznapokban is.
Ráadásul egyszerűen nem tudok ellenállni neki, még akkor sem, ha már több napja, folyamatosan dolgoztam és lelkileg is és testileg is teljesen kimerültem. Csak ránéztem és elájultam. A gyerekes, játékos, nemtörődöm oldala, amikor a macskámmal játszott, egyszerűen magával ragadó volt és hihetetlennek tartottam, hogy ugyanez az ember, aki a földön fetrengve valami kitalált nyelven gagyog Dante-hoz és kúszik-mászik, akár a saját irodájában is, tud komoly lenni, férfias és határozott, aki nem tűr ellentmondást és céltudatos, markáns és eltökélt cégvezető, aki csak úgy vonzza a tekintetemet és a figyelmemet. Ráadásul a kinézetéről, ha szót ejtünk, éppen az irodájában ülök és várom, hogy elolvasson egy fontos iratot, amit alá kellett írnia, miközben ide-oda sétálgat az irodájában, nekem pedig rátapadt a szemem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan tud egy bőrnadrágot elegánssá tenni azzal, hogy ő viseli egy szimpla, piros zakóval és egy egyszerű, fekete pólóval. Ráadásul az a rohadt bőrgatya mindent eléggé jól kihangsúlyozott, amitől meg kellett, hogy nyaljam a számat percenként, amikor egyszer körbeért a pillantásom rajta tetőtől-talpig, majd kezdtem újból egy következő szájnyalással.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
- Aj, ne már! - Dobta le a kezeit maga mellé Taehyung, a fejét pedig nyafogva hátravetette.
Megráztam a fejem, hogy felébredjek a bámulásából és párat pislogtam, mire fel tudtam fogni a környezetemet, ami pár percre-vagy órára?- megszűnt körülöttem.
- Mi az? - Kérdeztem és megköszörültem a torkomat, mert az kiszáradt.
- Olyan bonyolult ez a szar - Lebegtette meg a papírt. - Miért nem lehet csak simán leírni a dolgokat? Miért kell ilyen hülye, csavaros, hat sor hosszúságú mondatokat kreálni? Mire a mondat feléig jutok, elfelejtem, hogy kezdődött.
Halkan felnevettem és megráztam a fejem.
- Nem könnyű igazgatónak lenni, igaz? - Kérdeztem. - Szerencsére van mindenre embered.
Taehyung arca felvillanyozódott, de aztán újra elkomorult.
- Ha odaadom, hogy fordítsák le emberi nyelvre, akkor visszakapom kb ugyanezt, csak felcserélt mondatokkal - Grimaszolt, miközben nézte az iratot.
Sóhajtottam egyet és hátradőltem a kényelmes székében.
- Mondanám, hogy segítek, de félek, még annyira sem érteném, mint te - Ajánlottam fel a segítségemet.
- Kösz - Nevetett fel.
Megvontam a vállam.
- Én rajzolok és tervezek, nem céget vezetek - Tájékoztattam. - Biztos volt már ilyen papírod, amit meg kellett oldanod.
- Volt - Sóhajtott és visszajött az asztalához. - Azt is sírva olvastam végig, majd még négyszer, hogy felfogjam.
Ledobta az asztalra a lapokat és elmosolyodott. Felé forgattam a széket és keresztbe tettem a lábaimat, hogy kicsit nőiesebben foglaljak helyet a kényelmes ülésben, főleg úgy, hogy szoknya volt rajtam, tehát a széttett, elkényelmesedett lábak nem igazán mutattak volna jól. Ez nem különösebben zavart volna, ha az ajtó nem lett volna nyitva ismét, hogy bebizonyítsuk, hogy valódi munka folyik az irodában, nem pedig csak én dolgozom Taehyung-on vagy fordítva.
- Leülnél, főnök? - Biccentettem félre a fejem, ahogy ránéztem a férfira.
Ő megnyalta a száját és egy féloldalas mosolyt küldött felém. Bólintott, mire felálltam a forgószékből. Helyet cseréltünk és már léptem volna a kanapé felé, amikor Taehyung elkapta a derekamat. Meglepődötten, hangosan vettem a levegőt, amikor visszahúzott. Mosolyogva lépdeltem hátrafelé és megvártam, amíg ő helyet foglal. Ujjai halványan belemélyedtek a csípőm húsába, ahogy megmarkolta azt és lágyan maga felé húzott, hogy az ölébe huppanjak.
- Ne menj sehová! - Búgta a fülembe. - Dolgozzunk!
Bólintottam és elhelyezkedtem a szétnyitott lábain kényelmesen úgy, hogy ezennel az én lábaim is egy terpeszbe kerültek és Taehyung lábainak két oldalán lógtak lefelé. A férfi behúzta a széket az asztal alá, hogy mind a kettőnket elrejtsen derékig, aztán közelebb hajolt az asztalhoz. Én kényelmesen lekönyököltem, hogy komfortosan tartsam magam az asztalon, ő pedig csak ráhajolt a hátamra és kissé oldalra húzódott, hogy gond nélkül hozzáférjen az összes eszközhöz az asztalon. Jobb kezével maga elé húzott egy papír és felvett egy ceruzát, balját pedig az én bal combomra tette és csak pihentette, nem mozgatta, nem simogatta.
- Itt vannak a kritériumok - Tájékoztatott és levett egy papírhalom tetejéről egy lapot és kettőnk elé tette. - Színek, formák, szabások, stílus, minden, ami az idei kollekció divatját meghatározza - Mutogatott az összeírt dolgokra kategóriánként.
Bólogattam és gyorsan végigfutottam a listát, ahol különböző árnyalatok voltak felsorolva egy-egy apró négyzettel, ami az adott színnek volt kitöltve, alatta felsorolva a várható, divatos minták és díszítések, szintén apró képekkel és így tovább.
Átnézegettem a felsorolt tartalmakat és a fejemben elkezdtem összeállítani pár színt a mintákkal. Még mindig gondolkodtam, amikor Taehyung már két emberi vázlatot csinált, bár még a ruháik és a színek egyáltalán nem voltak készen. Elismerően néztem a papírjára, majd őrá, ahogy kemény és határozott arccal ugráltatta a szemeit a saját lapja és a minták között, miközben a ceruzája egy pillanatra sem állt meg. Nem hiába ő az igazgató.
Felnézett rám és elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy figyelem. Felvonta a szemöldökét és letette a ceruzáját, majd a kezét a jobb combomra tette, ahogy felszabadult.
- Mi az? - Kérdezte mosolyogva.
- Semmi - Válaszoltam mosolyogva és visszafordultam a papírok felé.
Taehyung halkan felnevetett és óvatosan végigsimított a lábamon. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem, ahogy élveztem a lágy cirógatást. Megállt a tenyere egy helyben és a jobbjával visszatért a ceruzához és a rajzoláshoz, de a ballal folyamatos, apró köröket rajzolt az ujjaival a belső combomra, amit én egy idő után egy apró helyezkedéssel díjaztam, ugyanis már nem bírtam egy helyben maradni. Taehyung egy hangosabb levegőkifújással nyugtázta a mozdulatomat én pedig megpróbáltam egy helyben maradni, mert a bőrnadrágjától így is a plafonon voltak a hormonjaim, ha még ki is tölti a szűk anyagot, akkor már felrobbantam volna.
